Báj

„Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt. Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd.” – Péld 4:3-4

A báj a gyermekkor sajátossága, amelyben keveredik egymással az ártatlanság, a törékenység, a szülőktől való függés, a tehetetlenség és a lelki tisztaság. Ezért annyira szerethetőek a gyermekek, ezért nézzük el nekik olyan könnyen sikertelenségeiket és esetlenségeiket. 
Érdekes, hogy a mai szövegben Salamon a gyermeki törékenységet, bájt (a Károli-fordítás szerint gyengeséget) a gyermeknek az édesanyjával való kapcsolata kontextusában említi. Természetszerűleg a gyermek az édesanyjával tölt több időt, Salamon édesapja ráadásul király is volt, az ország feladataival volt elfoglalva. Természetes tehát, hogy Dávidnak a fiára fordítandó energiája nem érte fel az anyai gondoskodást és védelmet. Legalábbis ez derül ki a szövegből. 
Amikor az emberek Tanítója egy gyermeket használt fel példaként, hogy bemutassa számunkra, milyennek kell lennie az igazi kereszténynek, bizonyára a gyermek báját is figyelembe vette. Ez a példakép tudatosítja bennünk a sebezhetőségünket, azt, hogy oltalomra van szükségünk, mint ahogy mennyei vezetésre is, hogy meg tudjunk állni ebben a forrongó világban. 
A gyermekek bájának nem kellene túl gyorsan elillannia az évek múlásával. Jézus a felnőtt emberekhez szólt, amikor kijelentette: ha meg akarjuk látni Isten országát, olyanok kell, hogy legyünk, mint a kisgyermekek. Ezzel azt sugallja, hogy felnőttkorban is jellemezhet bennünket a gyermekkori ártatlanság, ha érdeklődést tanúsítunk iránta, és mindent megteszünk annak elérése érdekében. 
Hogyan őrizhetem meg vagy szerezhetem vissza gyermekkorom báját? Vagy talán túl nehéz feladatnak tűnik ez számomra?