Testvér

„Monda azért József az ő atyjafiainak: Én vagyok József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Egyiptomba.” – 1Móz 45:4

A „vér” hangja mélységes érzelem, mely a személyes és családi fejlődés folyamatában gyökerezik. Ez az érzés képes meghatározni a kölcsönös védelmet és gondoskodást, továbbá a család megóvását és újra egyesítését elősegítő legerősebb impulzusokat. 
József a testvéreitől eltérő módon élte meg ezt az érzést. Jákob többi gyermeke szinte rendszert csinált abból, hogy gyűlölje az „álomlátót”. Az igazság az, hogy legyen szó bármilyen érzelemről, amit a hozzátartozóink iránt táplálunk, ezek sokkal erőteljesebbek, mint bármely távoli vagy ismeretlen személy iránt táplált érzelmek. Ennek tudható be, hogy a gyűlölködő testvérek szerették volna minél előbb eltávolítani közülük Józsefet, s amikor lehetőség adódott, a megölését tervezgették. Tulajdonképpen kevés választotta el őket tervük végrehajtásától. Azzal, hogy Egyiptomba küldték, valójában megszabadultak az ártatlan vér kiontása bűnének terhétől. 
Ami pedig Józsefet illeti: szeretett volna a testvérei kedvében járni, de rájött, hogy nincsenek közös ideáljaik. Ha bepanaszolta őket az apjuknál gonosz szavaikért és tetteikért, azért tette, mert elfogadhatatlannak tartotta a magatartásukat, és azt szerette volna, hogy a testvérei ne tegyenek többé ilyet. Nem tudta megérteni az észjárásukat, így nem láthatta előre azt sem, hogy hová fog vezetni a vele szemben táplált gyűlöletük. 
Otthonától távol, idegenek között, gyermekéveinek kedves emlékei szeretetet és jóságot halmoztak fel József lelkében. Amikor viszontlátta a testvéreit, szívét elárasztották a gyöngéd érzelmek. A családjára, de különösen az édesapjára vonatkozó kérdései teljesen más jelentőséggel bírtak, mint a testvérei számára. Ezzel magyarázható, hogy amikor felfedte azonosságát, az öröm és a beteljesülés érzése a hosszas várakozás fájdalmával együtt tört fel a lelkéből. 
József helyében hogy éreztem volna magam? Mit tettem volna?