Láng

„És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből.” – 2Móz 3:2

Isten minden kétséget kizáróan tudta, hogy természeténél fogva Mózes kíváncsiságát és figyelmét felkelti majd az égő csipkebokor látványa. Mózes tényleg felfigyelt a szokatlan jelenségre, s ezzel el is kezdődött a kivonulás története. Az isteni jelenlét lángja szentelte meg azt a helyet, amit Mózes is csak lábbeli nélkül közelíthetett meg. 
A tűzláng igen ékesszóló jelképe Isten létezésének és munkásságának. Ahogyan a tűzláng is az élethez elengedhetetlen elemeket, világosságot és fényt bocsát ki magából, úgy ad Isten is fényt és meleget gyermekei számára. 
A közönséges bokor, amelyet nem emésztettek meg a lángok, ugyancsak kiválóan szemlélteti azt, ahogy az Istentől jövő fény és hő még az egyszerű, gyenge emberben is képes úgy megnyilvánulni, hogy ne kárt okozzon benne, hanem ellenkezőleg, magasztosságot és dicsőséget nyerjen általa. Isten hatalma kiválóan meg tud nyilatkozni egy teljesen értéktelen „felületen” is, és hatalmas értéket, különleges képességeket tud kölcsönözni annak. Minél jelentéktelenebb az ember, annál nyilvánvalóbbá válik benne az isteni hatalom lángja. 
A tűzláng titokzatos hatást gyakorol az emberre, ezért van az, hogy a szentélyekben álló oltárokon általában állandóan ég a tűz: tiszteletre, hódolatra készteti az embert. Az oltárnál szolgáló személyek egyik legfontosabb feladata vigyázni arra, hogy ez a tűz ne aludjon ki. 
Jézus példázatában a tíz szűznek kötelessége lett volna vigyázni arra, hogy lámpásaikban ne aludjon ki a láng. Amikor elhangzott a vőlegény érkezését bejelentő kiáltás, kellő világosságot árasztva kellett volna készen állniuk. Az öt balga szűz azonban nagyon nagy árat fizetett a hanyagságáért. Lámpásaiknak égnie kellett volna, ezzel bizonyították volna, hogy érdeklődést tanúsítanak az esemény iránt, és éberen vigyáznak. 
Milyen állapotban van a lelki életem, és mit kellene birtokolnom ahhoz, hogy bemehessek a menyegzőre?