Asszony

„És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, aki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona.” – Jel 12:1

A vakító fénytől övezett asszony látványa bizonyára lenyűgözte a Pátmosz szigetén élő idős Jánost. Az asszonyokra jelentős szerep hárult Efézusban, ahol utolsó éveiben szolgált az idős apostol. A városban állt Diána istennő temploma, amelyet zarándokok ezrei kerestek fel. A helyiek számára ez a templom a jólét és a gazdagság fontos forrásának számított. Az efézusi Diána temploma körül számos szakma és ipar virágzott. A város mindennapjai fölött gyakorlatilag a szerelem és a vadászat titokzatos és fenséges istenségének jelenléte őrködött. 
Csakhogy a János által kapott látomásban szereplő asszonynak egyáltalán nem volt sem kihívó, sem csábító a kinézete. Ellenkezőleg, fény övezte, miközben a szülés fájdalmai törtek rá. Ez az asszony a gyermeknemzés és termékenység jelképe volt, viszont nem a báj féktelen mutogatása vagy a kétes haszonszerzés révén. 
Amikor Isten megteremtette az első nőt Ádám nemes testének „alapanyagából”, Éva olyan mély benyomást tett a férfira, hogy máris mindketten úgy érezték, egymásnak lettek teremtve. Később Pál apostol erre a részletre utalva jelentette ki, hogy e két embert egyesítő rejtély kiválóan szemlélteti a Jézus és az egyháza közötti kapcsolatot (lásd: Ef 5:32). 
Pál szemléltetésében megtaláljuk a János látomásában rejlő jelkép magyarázatát. Hasonlóságot fedezünk fel az egyház és az asszony, a házasság viszonya és a Krisztus és az egyház kapcsolata között. A házastársak ragaszkodása, hűsége és egymásra utaltsága meggyőzően szemlélteti az egyház ragaszkodását és hűségét a Fejhez, Megváltójához, Jézus Krisztushoz, és a Tőle való függőségét mutatja be. 
Az emberekkel és az Istennel ápolt kapcsolatom eredményeképpen milyen mértékben sikerült megfejtenem az igazi szeretet titokzatosságát? Ezt az ismeretemet hogyan mélyíthetném el még jobban?