Jó illat

 „Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.” – Zsolt 45:2

Az a szép (más fordítások szerint: „jó illatú”) beszéd, amire itt Kóráh fiai utalnak, valójában olyan rendkívüli és szép szavak használata, amelyek a hallgató lelkét Isten dicsőítésére késztetik. Az itt említett király nem más, mint az uraknak Ura és a királyoknak Királya.  
Feltevődik a kérdés: az irodalmi és drámai művészet összeegyeztethető-e a lelkiséggel és az imádat gyakorlataival. Ez a bibliai passzus igennel válaszol erre a kérdésre. A lelki dolgokat a legjobb tudásunkkal és művészi hozzáértésünkkel kell végeznünk.
A baj viszont más irányból leselkedik ránk, éspedig az őszinteség és az igazság kifejezése felől. Ilyen értelemben tehát teljesen ki kell zárni a csalást és a közhelyeket. Amennyiben az olcsó másolatokat sosem lehet igazi műkincsnek tekinteni, a lelki életben sincs sem helye, sem értéke a felszínességnek vagy az álnok viselkedésnek. 
A jó író mindig kreatív és eredeti. Az irodalmi műben általában Isten teremtett világa tükröződik vissza. Isten művében nincs két egyforma falevél vagy két azonos hópehely. Isten nem alkot olcsó utánzatokat, hanem mindig az újat és az eredetit részesíti előnyben. 
A mennyei jó illat megtalálható mindabban, amit Istenért, az Ő nevéért és az Ő nevében teszünk. Ehhez azonban tehetségre és erőfeszítésre van szükségünk. Elsősorban azért, mert ezt értékeli a menny, másodsorban pedig azért, mert a szemtanúk lelkében Isten iránti hódolatot és hálaérzetet kelt. Hát van-e valami, ami ennél szebb és jobb illatú? 
Mennyi tehetséget és erőfeszítést vagyok hajlandó befektetni mindabba, amit a dicsőség Királyáért teszek?