Család

 „De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van.” – 2Móz 20:10

A szövegösszefüggés szerint Isten itt a családfőt, a család napi teendőit irányító férfit szólítja meg. A családtagok listája azonban, érdekes módon, olyan személyeket is tartalmaz, akikre nem számítanánk egy zsidó családban. 
Meg vannak említve a rabszolgák is, akik abban a rabszolgatartó társadalomban a zsidó házaknál szolgáltak, és mint családtagok, nekik is szükségük volt pihenésre. Az isteni parancs itt elsősorban nem akarja ráerőszakolni a szombatot az emberre, hanem inkább az Isten áldásától kísért nap nyújtotta pihenés előjogában akarja részesíteni őt.   
Meg vannak említve az állatok is, mivel a szombat számukra is áldás, nemcsak a gazdájuk számára. Talán ide kellene sorolnunk a gépeket, szerszámokat és a család birtokában levő összes javat is. 
A parancsolatban említett idegen lehet akár egy látogató, vagy bárki, aki csak időlegesen tartózkodik a család otthonában. Így neki is alkalma nyílik megismerni azt a nagy és csodálatos törvényt, amit Isten adott népének földi és örök jóléte érdekében. 
Hatalmas áldás a kiterjesztett családi kör, mivel így könnyebben kerül új munkáskéz, és minden szükségletet ki lehet elégíteni. A kívülálló személyek jelenléte remek lehetőséget nyújt a családtagok számára, hogy közvetlen módon adhassák át másoknak is az evangéliumi értékeket, hagyományokat és rendeleteket. 
Így válik ez a nyitott szervezet, a család Isten és az igazság megismerésének áldott eszközévé. 
Kit vonhatnék be még a családom körébe, hogy az a kegyelem és az áldás eszközévé válhasson?