Kivonulás

 „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földéről, a szolgálat házából.” – 2Móz 20:2

A Tízparancsolat eme előírásában fény derül a parancsolatok kiadásának körülményeire is. Isten Izraelt tíz stratégiai lépés által szabadította ki Egyiptomból. Mivel a fáraó csak ezt a „nyelvet” értette meg, Isten is ezt a nyelvezetet volt kénytelen használni. 
A Sínai-hegynél az egyiptomi fogságból való szabadulás emléke még igen élénken élt az emberek elméjében, ami meggyőzte őket Isten egyediségéről és felsőbbrendűségéről. 
Az első parancsolat kijelenti Jehova egyistenségét, és Istennek tulajdonítja a kivonulás létrejöttét. Ez az esemény képezte Izraelnek mint választott nemzetnek a megalakulását, mely népet az Úr kihozta a fogságból, majd egy országot adott az uralma alá. Az új hazára vonatkozó ígéretet 400 évvel korábban adta Isten, s most elérkezett az ideje, hogy Ábrahám leszármazottjai birtokba vegyék a megígért földet. 
A kivonulás ugyanakkor egy átmeneti „szertartás” volt. A rabszolga nép megszabadult, és új azonosságot kapott. Formálisan a kivonulás egy napig tartott, gyakorlatilag azonban a folyamat több mint 40 évet vett igénybe. A Vörös-tenger átkelése egy keresztségi szertartással azonosítható. A lelki megújulás azonban egy egész életen át tartó folyamat. 
Azzal, hogy a Tízparancsolat érvényességét kiterjesztjük a Sínai-hegyen túl is, a kivonulás egyáltalán nem veszít a jelentőségéből. Ugyanaz az Isten, aki kihozta Egyiptomból Izraelt, ma is különböző néphez, nyelvhez és nemzetiséghez tartozó embereket hoz ki Babilonból, továbbra is új nevet, új tapasztalatot és mennyei örökséget kínál fel számukra. Ezt maga Isten ígérte meg, és Ő mindig állja a szavát. Amint hajdan Istennek két fronton is harcolnia kellett, úgy teszi ezt ma is. Igyekszik meggyőzni bennünket a kivonulás szükségességéről, és mindent megtesz, hogy biztonságosan kivezessen minket. 
Lelkem mekkora része maradt még mindig Egyiptomban, és mely hányada jutott be a megígért földre?