Kegyesség

„Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete.” – 1Tim 4:8

A szövegkörnyezetet figyelembe véve a kegyesség azt a képességet jelenti, amellyel kifejezett odafigyelést tanúsítunk a lelki dolgok – mint például Isten, a Szentírás, az ima, a nyilvános istentiszteleteken való jelenlét és a személyes fejlődés – iránt. Pál nem ítéli el a fizikai élettel kapcsolatos elfoglaltságokat, csupán azt hangsúlyozza, hogy a lelki dolgok fontosabbak és értékesebbek a jelen és az eljövendő élet szempontjából. 
A kegyesség választás kérdése. Bizonyos körülmények elősegíthetik az istenfélő magatartást, annak hiányára viszont senki sem hozhatja fel mentségként a társadalmat, a kultúrát, vagy a saját családját. 
A kegyesség Isten jelenlétének tudatosulásával kezdődik és teljesedik ki. Ha szem előtt tartjuk Istent, minden döntésünk sokkal nagyobb eséllyel hoz sikert az életben. Isten megismerésének szempontjából még a legközönségesebb dolgok is gazdag értelmet nyernek, a mának élő ember viszont egyáltalán nem figyel oda ezekre. 
A kegyesség gyakorlásának legáltalánosabb formája az ima. Önmagában az imádkozás az átélések és az ígéretek egész palettáját tartalmazza. Kezdve a megszokott reggeli imádságtól, egészen az Istennel való naponkénti járásig, az ima szinte végtelen számú megnyilvánulási formát ölthet. Ehhez azonban valóságos ima-iskolára és a Biblia rendszeres tanulmányozására van szükség.  
A kegyes ember nagyobb eséllyel él egészségesen és dolgozik hatékonyan, mivel az életében jelen levő Isten új, felsőbbrendű szemléletet nyújt számára a létezéssel, az embertársakkal és a világgal kapcsolatosan. Ami pedig a távoli jövőképet illeti, a múlandó dolgokkal foglalkozó embert nem is lehet egy napon emlegetni az örök értékekre összpontosító emberrel. 
Hogyan tehetném hatékonyabbá az imaéletemet?