2023. április 20., csütörtök
Számadás
„És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.” – Mt 20:9
Jézus ezzel a példázattal megdöbbentette hallgatóit, mivel az allegória szerint a szőlőmunkások – bár nem egyformán hosszú ideig dolgoztak: 12, 9, 6, 3 és 1 órát – egyforma fizetést kaptak, vagyis egy teljes munkanapi bért. A szőlősgazda szándékosan kezdte a bérek kifizetését az utolsóknak érkezőkkel, hogy így lehetőséget adjon az egész napot ledolgozó munkásoknak a reagálásra.
A teljes napi munkások fellázadtak, de nem azért, mert nem azt kapták, amiben megegyeztek, hanem azért, mert a kevesebbet dolgozók is ugyanakkora bért kaptak, mint ők. Ez a látszólag természetes reakció néhány fontos dolgot árul el arról, hogy miként értékeli Isten az ember erőfeszítéseit, ugyanakkor rávilágít az emberi lélekben lakozó mélységes elégedetlenségre is.
A szőlőmunkások példázata bemutatja az isteni jóságot, amely az irgalom szempontjából és nem a személyes érdekek alapján értékeli az ember igyekezetét. Feltárul előttünk a hit általi megigazulás elve, mely szembehelyezkedik a cselekedetek általi megigazulás elvével.
Miközben érvényben marad az elv, mely szerint minden ember a cselekedetei vagy a szavai által nyeri el jutalmát, hasonlóan érvényes igazság az is, hogy az örökélet Isten ajándéka, amit emberi erőfeszítésekkel nem lehet megvásárolni. Az örökélet ajándéka nem az ember cselekedeteinek értékét tükrözi, hanem Isten nagylelkűségét.
Ebből az isteni nagylelkűségből táplálkozik az üdvözültek által tanúsított, meg nem szűnő hódolat is. Akik azért haragudtak meg, mert a gazda ugyanakkora fizetést adott kevesebbet dolgozó társaiknak, mint nekik, végül fel lettek szólítva a távozásra. Itt nyilvánvaló módon arra utal a példázat, hogy az elégedetleneknek számára nincs hely a mennyben. Azoknak volt igazi okuk a hálára, akik kevesebbet dolgoztak, Isten kegyelméből mégis megkapták az egész napi munkásoknak ígért bért.
Ha Isten mindenkit a cselekedetei alapján jutalmaz meg – holott a cselekedetek nem képesek megfizetni a megváltás árát –, milyen lelkülettel kellene dolgoznom Istenért?