Erkölcs

„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedj, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj a te Isteneddel.” – Mik 6:8

Az „erkölcs” kifejezés jelentésére számos magyarázatot találunk a különböző szótárakban. A mai áhítatban a jó ismeretét, meghatározását és alkalmazását jelenti mind személyes, mind közösségi szinten. Mikeás próféta közvetlenül és személyesen szólítja meg olvasóit, amikor kijelenti, hogy nem ez az első alkalom, amikor szót ejt a jóról, amit az embernek cselekednie kell. Mintha ezt mondaná: „Magától értetődő és kétség nem fér hozzá, hogy mit vár el tőled Isten.” 
A teológiai értelemben vett erkölcs három egyszerű és érthető tényezőn alapszik. Az első mindennapos tevékenységeink erkölcsi minőségére utal: törvényesnek, becsületesnek kell lenniük, hogy senkinek se okozzunk velük kárt. Amikor véleményt nyilvánítunk, vagy nyilvánosan bizonyságot teszünk, azt az igazságot kell szólnunk, amit mi is megértettünk, és szem előtt kell tartanunk embertársaink érdekeit is. Ez így becsületes és erkölcsös. 
Másodsorban, együttérzést kell tanúsítanunk azok iránt, akiket veszteség vagy szenvedés ért. A „Szeresd az irgalmasságot!” azt jelenti, hogy megszokott foglalatosságunkká válik a hátrányos helyzetben levők megsegítése. Előjogokat élvező beosztásunkat sose használjuk fel illetlenül, vagy bűn által szerzett javak megszerzésére! A hatalommal való visszaélés nemcsak az emberi tevékenységek, hanem Isten szolgálata során is bűn. 
Bár utolsóként említjük, ugyanúgy fontos tényező, hogy helyes magatartást tanúsítsunk Isten iránt. Az istenfélelem a bölcsesség kezdete, amit nem Istennel szembeni aggodalmas tartózkodásként, hanem szépséggel telt áhítatként kell értelmeznünk, mely által Isten megváltoztathatja a szívünket és a gondolatainkat. 
Istennel ápolt személyes kapcsolatomat hogyan kellene elmélyítenem ahhoz, hogy az életem kellemes legyen, és kifejezze mindazt, amit Isten a jósággal, az igazsággal és a szépséggel ki akar fejezni?