Mérce

„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által?” – Zsolt 119:9

Az ember és az őt körülvevő különböző tárgyak közötti építő viszonyhoz elengedhetetlenül szükség van egy viszonyítási mércére. Ezzel a 119. zsoltár szerzője is tisztában volt. Ennek tudható be, hogy a kérdés – „mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját?” – második felében megkapjuk a választ, miszerint van egy mintamérce, amelyet ismerve jobb döntéseket hozhatunk, és megtudhatjuk, mi a helyes. Ez a „világítótorony” nem más, mint Isten Szava.  
A Bibliában számos történet igazolja, hogy milyen hatásai vannak az Isten iránti engedelmességnek, másfelől pedig, hogy milyen következményekkel jár az engedetlenség. Ha némely esetben a leírt tapasztalatokat átitatta a fájdalom, a szomorúság és a veszteség, az azért van, mert Isten drámai módon akart hatást gyakorolni az emberi szívre, hogy ezzel erős elhatározást eredményezzen a jó melletti kiállásra, illetve az engedetlenséggel és az Istentől való elidegenedéssel szembeni ellenállásra.  
Az írott Ige tartalmazza azokat az elemeket, amelyek által felfedezhetjük Istent, és megtalálhatjuk mindazon dolgok határozott kijelentését, amit Ő elvár tőlünk. A Tízparancsolatban bemutatja akaratát, utána pedig rengeteg példát vonultat fel arra vonatkozóan, ahogy a parancsolatokat alkalmaznunk kell a mindennapokban. Szintén Isten Igéje mutat rá az ihletés és az erő különböző forrásaira, amelyek által elérhetjük a célt, amit az Úr kitűzött elénk. A Biblia maga a bölcsesség és a világosság legfontosabb forrása ebben az életben. Ezért mondja a zsoltáros: „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt 119:11). 
Nincs is másra szükségünk, mint érdeklődésre, tanulmányozásra és odafigyelésre. A többiről Isten gondoskodik. 
Milyen Szentírást kutató módszerekre lenne még szükségem, hogy a tanulmányozás hasznomra váljék?