Lelkesedés

 „Még ma is olyan erős vagyok, amilyen azon a napon voltam, amikor elküldött engem Mózes; amilyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm.” – Józs 14:11

Káleb maga volt a megtestesült erkölcsi szépség és erő. Kánaán 40 napon át tartó kémlelése idején csak ő és Józsué rendelkeztek a megígért föld bevételének látásmódjával. Miközben a többség borúlátó jelentést tett, Józsué és Káleb próbálta bátorítani nemzettársait. Sajnos nem az ő jelentésüket fogadták el, aminek 40 éven át tartó pusztai vándorlás lett a következménye. 
A mai szövegben elhangzó kijelentés idején Józsué már a legmagasabb pozíciót töltötte be Izraelben, miközben Káleb egyszerű ember maradt, noha bármikor részt vehetett volna a vezetésben. Szükség esetén ő is ugyanolyan hozzáértéssel tudta volna vezetni Izraelt a megígért föld felé, mint Józsué. 
Káleb legfőbb jellemtulajdonsága a hit iránti lelkesedése volt. Ez az odaadás és a kiforrott ítélőképesség különböztette meg őt a többiek közönséges buzgalmától. Ez utóbbi is képes mozgásba lendíteni a legerőteljesebb energiákat és érzelmeket egy nehéz és kockázatos küldetés teljesítése érdekében, viszont az a hátránya, hogy nem minden esetben társul hozzá kifinomult mérlegelés és előrelátás. E negatívuma és a kockázatok alábecsülése miatt a közönséges lelkesedés veszteségeket okozhat. 
A hit iránti lelkesedés szintén mozgósítja az összes energiát, de mindvégig az Isten által kijelölt cél elérését tartja szem előtt. Ebben az esetben gyakorlatilag Isten irányítja a műveletet, így a kudarc kockázata szinte nem is áll fenn. Isten egyetlen csatát sem veszített még el. A hit iránti lelkesedés az ember energiáit Isten hatalmával és bölcsességével egyesíti. A siker öröme a hívőé, az érdem azonban Istené. 
Amikor lelkesedem egy projektért, az közönséges lelkesedés, vagy inkább hitem megélésének egyik formája?