Fájdalom

„Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék!” – Jób 6:2

Ha meg kellene neveznünk, hogy ki volt a fájdalom és a szenvedések embere a Bibliában, bizonyára Jóbra esne a választásunk. Nem nehéz észrevenni, hogy szenvedése az ördög ténykedésének eredménye volt, amellyel megpróbálta rávenni, hogy mondjon le Istenbe vetett hitéről. Szenvedése ezért volt annyira fájdalmas és súlyos. 
Jób azon gondolkodott, hogy talán létezik egyfajta fokozati skálája a fájdalmának, és ha felmérik ennek szintjét és erősségét, akkor szerinte ezt a mennyiségbeli mértéket a tengerparton található homokszemek számával lehetne kifejezni. 
Jób könyve csodálatos lírai mű, nem tekinthetjük tudományos kijelentésnek, ahogy megpróbálta tárgyilagosan mérlegelni a fájdalmát. Ezek a metaforák inkább a lelkiállapotát tükrözik, ugyanakkor meggyőznek bennünket Jób fájdalmának súlyosságáról, mely különböző formákat vett fel, kezdve a testi fájdalomtól, egészen a gyermekei és a javai elvesztése okozta fájdalomig. 
Költői kérdésére mintegy válaszként jelenik meg a fájdalom felmérésének eszköze, amelyet a pszichológusok az egyénre nehezedő stressz-szint meghatározására használnak. Az elméleti eszköz a 0 és a 100-as szint közötti skálán mozog. A 100-as szintet egy szeretett személy elvesztésével jelölik. Ha meg akarjuk határozni Jób fájdalmának szintjét, a 100-at meg kellene szoroznunk legalább 10-zel, ami 1000-es szintet jelent. Ilyen pszichikai nyomás alatt volt Jób, amikor a tenger fövényével vetette össze fájdalmának erősségét. 
Jób fájdalmának története a helyreállítással zárul. Ez csodálatos utalás mindarra a fájdalomra, ami egy embert érhet az élete során. A szerető és együttérző Isten le fog törölni minden könnyet a sírók szeméről. Ezért mondta a Mester: „Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak” (Mt 5:4). 
Utoljára mikor éreztem, hogy a fájdalmam elérte a 100-as szintet? Milyen lesz majd az a nap, amikor a fájdalom örökre megszűnik?