Igazság

 „Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.” – Ésa 1:17
 
Az „igazság” kifejezésre az értelmező szótár közel 50 magyarázatot kínál, mely közül talán az „erkölcsi becsületesség” közelíti meg a legjobban a bibliai igazság fogalmát. Néhány helyen a Szentírás az igazságot a feddhetetlenséggel társítja. 
Az igazság vagy fedhetetlenség az ember lelki tisztasági állapota Isten törvényének tükrében. Ezt az erkölcsi állapotot nem lehet sem megszerezni, sem megőrizni Istentől távol álló, emberi erőfeszítések révén. Csak a hit által nekünk tulajdonított krisztusi fedhetetlenség felel meg Istennek és törvénye előírásainak. 
Az ézsaiási szövegben Isten arra bátorítja prófétája által Izrael fiait, hogy törekedjenek az igazságra. Ehhez azonban eltökéltségre és kitartásra van szükségük az igazság megszerzése és megtartása érdekében. És mivel az isteni kegyelem által meg nem érintett emberi természet nem élhet hiteles lelki életet, ezért az igazságot Krisztusnál kell keresni. 
A megtéretlen ember ettől eltekintve is fel van ruházva a lelki természet iránti érzékenységgel, mivel a Szentlélek bűntudatot és Isten utáni vágyódást ébreszt benne. Ha az ember úgy dönt, hogy a hit útján megy tovább és válaszol Isten hívásaira, lelkében elkezdődik a megtérés folyamata. Ezt a különleges munkát a Szentlélek végzi. 
Miközben az ember keresi az őt hívó Istent, végbemegy benne az Istennel való találkozás és járás átformáló műve. Ez a folyamat kínálja fel az emberi léleknek a megigazulás és a feddhetetlenség állapotát. Krisztus az Ő igazságát helyezi át a hívő emberre. Ez az állapot azonban elveszíthető, ha az ember nem tanúsít lelki éberséget, vagy ha nem fejlődik folyamatosan, nem válik egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá, mígnem eléri a legmagasabb szintet – „a Krisztus teljességével ékeskedő kornak” mértékét (Ef 4:13). 
Lelkemnek az igazi és tartós igazság mely forrására van leginkább szüksége?