Vágyódás

„Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.” – 1Móz 4:7

A Szentírás nem jegyezte fel az Isten és Ábel közt lefolyt párbeszédet, azt azonban tudjuk, hogy választékos magatartásával és példás engedelmességével Ábel elnyerte Isten kegyét. Ezzel szemben részletes beszámolót találunk az Isten és Kain között folyó párbeszédről. Mit jelentsen ez? Azt, hogy Isten kellő időt szánt a Kainnal való beszélgetésre annak igazolása végett, hogy megtett mindent annak érdekében, hogy megmentse őt a bűnbe és a gonoszságba való süllyedéstől. 
Isten tehát elmagyarázta Kainnak, hogy a gonoszságra hajlamos ember számára a bűn egyre vonzóbbá válik, és akár át is veheti fölötte az uralmat, ellenben az ember kötelessége ellenállni bármiféle kísértésnek, és megakadályozni, hogy a bűn uralja gondolatait és irányítsa tetteit. 
A bűn vágyódva követ téged – mondta Isten Kainnak. Néha ez a vágyódás annyira égetővé válik, hogy az ember úgy érzi, már-már belepusztul, ha nem enged neki. Ézsau esete, amikor annyira kimerítette az elkészült étel illata, kiváló példája ennek a helytelen magatartásra késztető vágyódásnak. Ézsau meg volt győződve, hogy az elsőszülöttségi jog számára teljesen értéktelen, ha nem kóstolhatja meg Jákob ételét. A jövendőbeli áldás és az éhsége kielégítése közül a hosszú távú előjogok helyett a pillanatnyi gyönyört részesítette előnyben. 
A bűn vágyódását táplálhatják akár jogos szükségletek is, mint például az élelem, az ital vagy a barátság hiánya, mint ahogy az embertársak elismerése vagy akár gondoskodása utáni vágy is. Ám e szükségletek kielégítését egy olyan szent és áldott keretbe helyezte az Úr, amelyek beteljesülést, hálát, köszönetet és jólétet eredményezhetnek. 
Miként lehet oly módon teret adni a vágyaknak, hogy ne vegyék át fölöttem az uralmat? Vágyaimat szeretném Isten dicsőségére, a magam és embertársaim örömére felhasználni?