Fegyelem

„Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.” – Zsid 12:11

A fegyelem igen érzékeny kérdéskör, amely különösen az utóbbi évtizedekben gyors változásokon esett át. Ami évtizedekkel ezelőtt helyes és elfogadott volt, mára már törvényellenes cselekedetnek minősül, és akár a szülői jogok elvesztését is eredményezheti. A magukat szakembereknek nevező személyek némelyike azt állítja, hogy teljesen és véglegesen le kellene mondanunk a fegyelmezésről. 
Ha alaposan szemügyre vesszük megtéretlen emberi természetünket, könnyen rájöhetünk, hogy meghatározott korlátok hiányában a jellem kaotikusan és rosszul fejlődik. Másfelől pedig a tények azt mutatják, hogy a sport- vagy katonai teljesítmények csak kemény edzés és példás fegyelem által érhetőek el. 
Sokukat gyermekkorukban szabadjára engedtek, hogy aztán felnőttként rájöjjenek, nincsenek meg bennük a legfontosabb viszonyítási pontok és magatartásformák. Ez az áldatlan állapot a megfelelő szülői fegyelem alkalmazásának elmulasztása miatt következett be. Ilyen veszteségeket csak nagyon nehéz pótolni, vagy legalábbis súlyos tapasztalatok árán, ami sok esetben fájdalmakkal és a korábban elkerült korlátozásokkal érhető el csupán. Végeredményben a fegyelem végül mégis visszatalál az életünkbe. 
Az is biztos, hogy a fegyelem nem minden esetben kívánatos és kellemes, viszont szükség van rá, ezért minden fél részéről működőképes és előnyös megoldásra van szükség. Minél inkább átalakul a fegyelem önfegyelemmé, annál nagyobb hatékonysággal fog működni, ugyanakkor pedig így könnyebben elviselhetővé válnak szigorú előírásai is. 
Pál apostol az önfegyelem előnyeivel kapcsolatosan mondja: „Hanem megsanyargatom a testemet és szolgává teszem, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek” (1Kor 9:27). 
Életem mely területein kell még több önfegyelmet gyakorolnom?