Átalakulás

„És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk…  aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” – Jn 1:14

Íme, az alázat misztériuma – „a kegyességnek eme titka” (1Tim 3:16), az átalakulás titka. Isten emberi természetet öltött, és leszállt közénk, hogy bemutassa az Atyát és Önmagát, később pedig elküldte Szentlelkét. Az átalakulást minden esetben titok övezi, és isteni ihletésre következik be. Isten Fiának emberré és ember Fiává válását az Atya kínálta fel és a Szentlélek valósította meg, de szükség volt a Fiú beleegyezésére is, aki így szólt: „Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem, hogy teljesítsem a te akaratodat” (Zsolt 40:8-9). 
Az átalakulás az ember teremtéséhez is köthető, hiszen Isten akkor agyagból formálta meg saját képmását, utána pedig életet lehelt belé, „így lőn az ember élő lélekké” (1Móz 2:7). 
A teljes Istenség jelen volt a teremtésnél, az ember megalkotását megelőző tanácskozás is többes számban van megörökítve. Kétségtelen tehát, hogy az átalakulás Isten egy olyan cselekedetét képezi, amelyben az Atya, a Fiú és a Szentlélek is részt vett. 
Szintén az átalakulás egyik szakasza az új ember megjelenése, aki Istenhez hasonlóvá válik. „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden” (2Kor 5:17). Ez azonban már a kezdetektől fogva csak akkor jöhet létre, ha az ember Krisztusban van. Csak úgy valósulhat meg, ha az ember személyes döntése alapján egyé válik Krisztussal, az Ő halálával, s így vele együtt elrejtőzik Istenben. 
Amikor valaki keresztény lesz, az átalakulás misztériuma Isten bölcsessége, hatalma és szeretete által megismétlődik az életében, amennyiben úgy dönt, hogy csatlakozik a mennyek országához. A döntés felelőssége az emberé, az átalakulás folyamata pedig az Úré. Az üdvösség öröme és áldásai a mi jutalmunk, de minden érdem és dicséret Őt illeti meg. 
Hogyan őrizhetem meg életemben az új emberré válás meg nem szűnő misztériumát?