Illem

 „Magatokat a pogányok közt jól viselvén.” – 1Pt 2:12

Íme, egy újabb probléma, amit a szövegkörnyezet alapján kell értelmeznünk! A nem zsidók között lakozva a keresztényeknek nem kellett megváltoztatniuk sem a nemzetiségüket, sem a nyelvüket vagy a ruházatukat, hanem ellenkezőleg, be kellett mutatniuk, védelmezniük és támogatniuk azokat az erkölcsi értékeket, amelyek már léteztek a saját társadalmukban, és amelyek a kereszténységgel is összeegyeztethetők voltak. 
Az itt említett erkölcsi elveket a társadalom is kívánatosnak tartja. Az illemtudás nem abszolút, elvont és merev fogalom volt, hanem azoktól az alkalmazott társadalmi normáktól függött, amiben a keresztények éltek. Elsőként kellett gyakorlatba ültetniük ezeket az elveket. 
Felmerül a kérdés: mi történik, ha az anyatársadalom szokásai és hagyományai szembehelyezkednek a bibliai elvekkel, vagy ha a polgári hatóságok előírásai olyan megszorításokat tartalmaznak, amelyek hátrányosan érintik Isten imádását és az engedelmességet? 
Ezzel az erkölcsi dilemmával Péter és János is szembesült, amikor a jeruzsálemi tanácsban azt követelték tőlük, hogy ne prédikálják többé Jézus Krisztust. A mai szöveg esetleges helytelen értelmezése folytán itt Péternek is el kellett volna kerülnie azt, hogy szembehelyezkedik a vallási vezetőkkel, s így nem prédikál tovább Krisztusról. Ebben az esetben viszont az erkölcsi dilemma valóban élessé vált, mivel magával Istennel helyezkedett volna szembe, aki parancsával felhatalmazta őt az evangélium hirdetésére a föld végső határáig. 
Az apostolok feltették a költői kérdést: Kire kellene inkább hallgatnunk, az emberekre vagy Istenre? Jóhiszemű ember nem egyezhet bele, hogy egy tanácsi döntés felülkerekedjen Isten határozottan kijelentett elvárásain. Figyelemreméltó, hogy Gamáliel rabbi megértette ezt, és bölcs tanácsával oldani próbálta a feszültséget.  
Mit jelent az illemtudó magatartás, amikor ki kell állnom a nyugalomnappal és a bibliai életmóddal kapcsolatos elveim mellett?