Ajándékozás

 „Ha azért ti, gonosz létetekre, tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik tőle kérik.” – Lk 11:13

Az ajándékozás a szeretet, jelen esetben a szülői szeretet egyik kifejezésmódja. A szülő megadja gyermekének mindazt, amire szüksége van. Isten, a mi Atyánk természetéhez is hozzátartozik, hogy megajándékozzon mindazzal, amire szükségünk van, kezdve a mindennapi kenyértől egészen legnagyobb ajándékáig, Jézus Krisztusig és a Vigasztaló Szentlélekig, hogy velünk maradjon mindvégig. 
Az ajándékozás szándékos és önkéntes cselekvés, amit nem lehet kikényszeríteni, és általában megfelelő választ igényel. Ezért tanuljuk meg már gyermekkorban kimondani: „Köszönöm szépen!” Az ajándékozáshoz hálaérzetnek kell társulnia. 
Ha megtörténik, hogy nem értékelnek kellőképpen egy ajándékot, csorba esik az ajándékozó személy szándékain és nagylelkűségén, így jogossá válik az ehhez mért reakció is.  
A következő allegória sokat elárul az ember hálátlanságra való hajlamáról. A történet szerint valaki betekintést nyert a mennybe, az imák megoldásának hivatalába. Az első két irodában nagy volt a sürgés-forgás, itt fogadták az emberek kéréseit, és itt nyújtottak megoldást is a felküldött kérésekre. A harmadik irodában azonban nem igazán akadt munka, az ott szolgálatot végző angyal az ajtóban állva várakozott. Ebben az irodában fogadták a köszönetnyilvánításokat… Ugye, milyen szomorú? 
Jézus tíz bélpoklost gyógyított meg, de csak egyikük tért vissza megköszönni, pedig nem részesült különb áldásokban a többieknél. Még nagyon sok tennivalónk akad az ajándékozás, valamint az ajándék elfogadása és a köszönetnyilvánítás terén. 
 

Én örömmel ajándékozok, de vajon hálát tudok-e mondani, amikor ajándékba kapok valamit?