Tisztaság

„Avagy ha valamely asszonynak tíz drachmája van, és egy drachmát elveszt, nem gyújt-e gyertyát, és nem sepri-e ki a házat, és nem keresi-e gondosan, mígnem megtalálja?” – Lk 15:8

Itt egy érdekes esettel találkozunk, amelyben a tisztaság gondolata össze van kapcsolva valaminek az elvesztésével majd utólagos megtalálásával. Mivel példázatról van szó, érdemes megvizsgálnunk az értelmét. A takarítás addig nem jelentett prioritást, míg a házban levő rendetlenség nem okozott kárt. Amikor azonban ez bekövetkezett, azonnal fontossá vált a rend és a tisztaság helyreállítása. 
A tíz drachma eszmei értékkel bírt, ezért nem feltétlenül pénzösszegben volt kifejezhető az értéke, hanem emlékekben, kapcsolatokban és lelki tapasztalatokban. Néha sokkal érzékenyebbek vagyunk az ilyesfajta értékekre, mint a tárgyak pénzbeli becsére. Erről beszélt Grigore Vieru író is, aki szerint a szülői házat nem szabad eladni, mert ott lakoznak az ősök emlékei, a családdá válás történetei, ami felbecsülhetetlen értékkel gazdagítja a szülői otthont. 
Egy lelki érték elvesztése a rend újbóli megteremtését teszi szükségessé. Ez nem rossz, de lehetne jobb is: miért nem lehet megőrizni a tisztaságot, megelőzve ezzel a veszteséget, hogy már ne legyen szükség a keresés izgalmaira az elveszett értékek visszaszerzéséhez? 
Az elveszett drachma példázata lehetne a veszteség megelőzésének, a rend és tisztaság melletti kiállásnak a példázata is. A tisztaság elhanyagolása stressz- és aggodalomforrás lehet, ezért a veszteség, majd a megtalálás után változtatnunk kell a dolgok állásán. 
Jó lenne, ha a veszteség keserűsége és a megtalálás öröme párban működne, hogy így egy új családi tradíció – a tisztaság és a rend megőrzésének hagyománya – jöjjön létre. Mindent a maga helyére kell rakni, és ott is kell őrizni. 
 

Lelkem mely bugyrainak van még szüksége fényre és takarításra?