Kereszt

 „Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” – Mt 16:24

Jézus itt a szenvedéseiről és a haláláról beszélt, amit a világ bűntől való megváltásának küldetéseként említett. Péter épp azelőtt kapott dicséretet az Úrtól a többi tanítvány előtt mondott hitvallásáért (lásd Mt 16:16), ezért most már úgy érezte, hogy szabadon beszélhet bármilyen gondolatáról, amit jogosnak és Istentől ihletettnek vél, a messiási küldetésben azonban nem tudta elfogadni és megérteni a fájdalmat és a halált. Ezért mondta, hogy Jézusnak el kellene kerülnie a szenvedést. Észre sem vette, hogy ezzel csak hozzátett még egy lapáttal ahhoz a kísértéshez, amellyel a Mester egy ideje szembesült: elfogadja-e vagy sem a fájdalom és a kereszt útját. 
Jézus közölte döntését, miszerint végig fog menni a világ megváltásának útján, s ezzel arra bátorította követőit, hogy vállalják a keresztény szolgálat útjának kényelmetlenségeit és szigorú szabályait. Ezt az áldozatvállalást nevezte a személyes kereszt útjának. A kereszthez tartozó elemek zömét könnyebbé lehet tenni, ha higgadtan és türelemmel, a jellemformálás mennyei eszközeként fogadjuk el azokat. 
A maga során Pál is szembesült a személyes kereszthordozás jelképével: „Tövis adatott nékem a testembe” (2Kor 12:7). Többször kérte imában az Urat, hogy távolítsa el róla ezt a terhet, de Isten igen meggyőző választ adott: „Elég néked az én kegyelmem” (2Kor 12:9). 
Jézus hasonló pillanatokat élt át a Gecsemáné kertben, amikor emberi természetére az egész világ bűnének terhe nehezedett, ezért egy pillanat erejéig a harc beszüntetésére vágyott. Küldetéstudata azonban erősebbnek bizonyult emberi természetének gyengeségénél. 
 

Keresztem rendelkezik-e az összes elemmel, amelyre szükségem van Isten rám vonatkozó tervében?