Hit

 „És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!” – Lk 17:5

A mai szöveg a megbocsátással áll összefüggésben. A tanítványok megdöbbenésére Jézus kijelentette, hogy ha a vétkező hétszer is bocsánatot kér elkövetett gonoszságaiért, a kárvallottnak nincs más választása, mint hétszer megbocsátani. Teljesen biztos, hogy a tanítványok inkább a megbocsátó személlyel, mint a vétkezővel azonosultak. Elképzelhetetlennek tartották, hogy ilyen sokszor kelljen megbocsátaniuk valakinek. 
Másfelől viszont helyesen értették, hogy a velük kapcsolatos isteni elvárások eléréséhez nincs más mód, mint hitből élni. Saját igazságukkal semmi esélyük nem volt megközelíteni az Isten által felállított mércét. Mai szövegben elhangzó kérésük tehát helyénvaló volt: szükség volt hitük növekedésére. Sikerük egyetlen reménységét a Mester jelentette. 
Ilyen hitet eredményez az igazi, minőségi lelki élet. Kérésre Isten növelheti hitünk azon képességét, hogy még egy nehéz természetű, idegesítő személyt is elfogadjon maga mellett, aki őszintén meg akar szabadulni rossz természetétől. 
Isten maga is nagylelkűen gyakorolja a megbocsátást, hisz elviseli rosszindulatú gyermekei természetét, még mielőtt bocsánatot kérnének. Mi több, egyesek sosem fognak bocsánatot kérni, ennek ellenére Ő mégis meg nem érdemelt (és nem igényelt) kegyelmében és irgalmában részesíti őket. 
A tanítványok érezték, hogy hit által sokkal hatékonyabban kellene, hogy kommunikáljanak Istennel ahhoz, hogy ezt a megbocsátó erőt beléjük ültethesse. Kérésük igazolja, hogy még a hiányos hit is részesülhet Isten fejlődést és beteljesülést eredményező beavatkozásából. Pontosan nem tudjuk, miként válaszol Isten az ilyen kérésekre, de az biztos, hogy kedveli ezeket az imákat. 
 

Megértettem, hogy miként kell fejlesztenem a túlélési képességeimet egy olyan világban, amely tele van nehezen elviselhető és megbocsátásra méltatlan emberekkel. De mi akadályoz meg abban, hogy ezt gyakoroljam is?