Kozmetika

 „Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.” – Zsolt 23:5

Itt az emberek iránti isteni gondoskodás és oltalom csodálatos szemléltetésével találkozunk. Az ellenség szeme láttára bőségesen megterített asztal felettébb kifejező kép, és rámutat a jólétet eredményező mennyei oltalom hatalmára, mely a következőt hirdeti: aki az ellenség jelenléte ellenére is képes jó étvággyal elfogyasztani az eledelét, az az alapvető oltalomnál nagyobb védelemben részesül. Ez igazi kényeztetés számunkra Isten részéről. 
Amikor Isten olajjal kente meg valakinek a fejét, az a közösségi szolgálatra való mennyei választás és felhatalmazás jele volt. Másfelől pedig a közel-keleti száraz, meleg éghajlat miatt olajkenetet használtak az arc, a kéz és a haj ápolására is. 
Szomorúság vagy gyász idején az emberek úgy fejezték ki fájdalmukat, hogy elhanyagolták a külsejüket, és olaj helyett hamut szórtak a fejükre. Ez a gesztus azt üzente a kívülállóknak, hogy a gyászoló személy beletörődött a sorsába, és lelki gyógyulásra van szüksége.  
Dávid azt mondja, hogy olajjal lett felkenve Isten jelenlétében, ami jólétet és életörömöt jelent számára. Meggyőződése szerint a testápolás összeegyeztethető az imádattal és az imádat helyével. A 23. zsoltárt a következő szavakkal zárja: „Az Úr házában lakozom hosszú ideig.”
A kozmetika és a kozmetikumok azonban még mindig vita tárgyát képezik a konzervatív és a liberális gondolkodásúak között. Előbbiek a kozmetikumok használatával kapcsolatos szabályok és rend szigorát hiányolják, a liberálisok pedig az egyediség és a személyi méltósághoz való jog tiszteltben tartásáért szállnak síkra. Ajánlatos lenne párbeszédet folytatni, és egymás építőjellegű véleményeit meghallgatni ebben a kérdésben. 
 

Hol van az egyensúly a kihívó magatartás és a hanyagság között az egészséges testápolószerek használatában?