Test

 „Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől, és testük meg van mosva tiszta vízzel.” – Zsid 10:22-23

A maihoz hasonló szövegek olvastán hajlamosak vagyunk hangsúlyt fektetni az üzenet lelki jelentőségére. Itt azonban egy olyan gyakorlati kérdéssel van dolgunk, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az apostol néhány elővigyázatossági tanácsot ad arra vonatkozóan, hogy hogyan kell megjelennünk a nyilvános imádaton, és ezek között említi a tiszta vízzel való mosakodást is. 
Az igaz szív arra az őszinteségre utal, amellyel Isten elé járulunk, hogy megfelelő tanácsokat és bátorítást kapjunk. Lelki nyitottság nélkül a mennyei tanács elkerül bennünket, így nem fogjuk tudni azt megfelelőképpen kamatoztatni.  
A hit teljessége imádatunk elfogadásának egy másik feltétele. A kétely helyét át kell, hogy vegye az Istenbe és ígéreteibe vetett bizalom, hogy mennyei áldásokban részesülhessünk. A hit előfeltételt képez, és ez a hit a nyilvános imádatra összegyűlt közösségben fog megerősödni. 
A tiszta vízzel végzett mosdás nem jelenthet mást, mint alapos testi tisztálkodást az imádaton való rézvétel előtt. Sosem fogom elfelejteni egy muzulmán szavait, aki kellő komolysággal a hangjában azt mondta, hogy fogmosás nélkül egyszerűen nem jelenhet meg Allah előtt. Egyébként ismerjük azt az iszlám vallásra jellemző gyakorlatot, hogy a mecsetbe belépő híveknek, de még a látogatóknak is, le kell vetniük a lábbelijüket. 
A tiszta vízzel megmosott test tehát szintén nagyon fontos az Igét hallgató lélek számára. Az elő nem készített testből áradó szagok zavarhatják a közelben levő embereket, és az imádat ünnepélyességét is megzavarhatják. Másfelől pedig egy túlzottan erőteljes illatszer is épp olyan zavaró lehet, mint a személyes higiénia elhanyagolása. 
 

A nyilvános istentiszteleteken a személyes higiénia terén hol van a határ a jóérzés és a túlzás között?