Meggyőződés

„Mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.” – Mt 16:23

Péter itt éppen bizonyos meggyőződéseinek ad hangot (lásd: Mt 16:16), amelyekkel kapcsolatosan Jézus kijelentette, hogy bár Isten által sugallt gondolatokról van szó, mégsem helyes, hogy miattuk felsőbbrendűségi érzés keríti hatalmába a tanítványt. Péter azonban másképp gondolkodott. Kezdte úgy érezni, hogy ítélőképessége teljes mértékben helyes és az igazságot tükrözi. Ám ez nem teljesen így volt. Bizonyára nagyon meglepődött, amikor kiderült, hogy amit ő nem akart, hogy bekövetkezzék Mesterével, az lényegében nem isteni sugallat eredménye, hanem csupán emberi spekuláció (lásd: Mt 16:21-22). 
Kialakított és kifejezett meggyőződéseink két forrásból táplálkozhatnak: vagy Istentől származnak a Szentlélek ihletése által, vagy saját képzelőerőnk szüleményei, amelyeknek semmi közük a Szentíráshoz és a Szentírást ihlető Szentlélekhez. Ami pedig a becsületesség és eredetiség érzését illeti, az önmagában sosem képezhet igazság és valóság alátámasztását szolgáló érvet. 
A vakbuzgóság erőteljes meggyőződéseket vár el, ezek azonban nem igazolják az isteni ihletés jelenlétét. Másfelől pedig felbukkanhat a kétely és a tétovázás érzése, amelyekhez bizonytalanság és bizalmatlanság társulhat, ám az ilyen körülmények között kialakuló meggyőződéseknek is egyezniük kell az igazsággal és a lelki valóságokkal. 
Az odaszentelődés és ima által kialakuló meggyőződések nagy eséllyel Istentől ihletettek, de még ezeket is folyamatosan alá kell vetni az isteni cenzúrának és a nyilvánvaló valóságok ellenőrzésének. Az Isten mellett élt engedelmes élet olyan helyes meggyőződésekhez vezet, amelyek minőségi tetteket váltanak ki. Ezáltal a lélek örömöt lel, és dicsőíti Istent. 
Mivel kellene táplálnom a gondolataimat, hogy tisztázni tudjam az azonosságomat, küldetésemet és rendeltetésemet? Meggyőződéseim közül melyek Isten gondolatai, és melyek az emberi képzelőerő szüleményei?