Egyetértés

„Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.” (Ef 4:3)

Kívánatos és értékes dolog az egyetértés, mivel lelki békét és nyugalmat biztosít az egymással összhangban álló lelkek számára. A nézetek szintjén jelentkező egység hiánya nyugtalanságot szülhet, és többlet kiadásokat tehet szükségessé. 
Az egyetértés önmagában nem feltétlenül nemes és megtisztelő cél. A nézetek sokfélesége és a kölcsönös tolerancia sokkal áhítottabb, mint a személyes szabadságok és szólásszabadság hamis egységen alapuló korlátozása. 
A pozitív és egészséges egyetértés azonban az isteni vezetés jele. Ez derül ki Pál apostol efézusi gyülekezethez intézett tanácsából. A gyülekezet belső összhangja nem véletlenszerű, és nem is önmagától alakul ki. Bizonyos mértékben szükség van az ember beavatkozására és felelősségvállalására. Az egyetértés elvárja a tárgyalókészséget, bizonyos esetekben az engedékenységet, a személyes nézetekről való lemondás hajlandóságát azon nézetek javára, amelyek jobban megfelelnek az adott helyzetnek. 
Az egység megőrzése Szentlélek által kiművelt vallásos lelkületet és lelki érettséget igényel. Az érettség azonban elvárja a hívőtől, hogy a személyes vagy akár csoportos érdekeit sose helyezze a gyülekezet gyakorlati és hitbeli egységének érdekei elé. Az ilyes fajta egység a közösségben a Szentlélek munkálkodásának a jele. Pál ezeket a belső kapcsolatokat illeti a „Lélek egysége” jelzővel. 
Az összhang megtapasztalása érdekében a hívőknek minőségi időt kell együtt tölteniük imádkozással, misszió- és társadalmi munkával. A kapcsolatok olyan mértékben csiszolódnak és fejlődnek, amilyen mértékben alkalmazzuk azokat a mindennapi életben. 
Megértve azt, hogy az egység nem alakul ki önmagától, milyen személyes magatartást kellene tanúsítanom, és milyen jellemtulajdonságokat kellene Istennek szentelnem, hogy hittestvéreimmel a Lélek egységére jussunk?