Odaszentelődés

„Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén.” – Zsid 11:17

Izsák feláldoztatásának története az odaszentelődés egyik legkifejezőbb példáját nyújtja. Az odaszentelődés isteni modelljének két vetületével találkozunk itt. Egyfelől ott van Ábrahám odaszentelődése, aki tétovázás nélkül hajlandó volt Istennek ajándékozni a fiát. A másik oldalon pedig ott van Izsák engedelmessége. Így lett ez az eset Ábrahám és Izsák áldozatvállalásának története. 
Az áldozat helyszínéül választott Mórija hegye azon végtelen ajándék jelképévé és metaforájává vált, amelyet Isten adott nekünk, embereknek, amikor megváltásunk érdekében feláldozta az Ő Fiát. 
Az odaszentelődés a szeretet cselekedete, amely kész feláldozni önmagát valakiért, aki fontos a számára, vagy akár egy magasabb rendű, nemes ügy érdekében. Néha ehhez le kell mondanunk egy értéktárgyról vagy különböző javakról. Más esetben az odaszentelődés olyan áldásokban részesít, amelyek jóval meghaladják a „befektetett tőkét”. 
Mózes szüleinek története, akik a Nílusra és Istenre kellett bízzák gyermeküket, abban reménykedve, hogy így életben maradhat, rámutat arra, ahogy Isten kész megáldani odaszentelődésünket. 
A kis Mózes már az est leszállta előtt a fáraó lányának fogadott gyermekévé vált, s így az édesanyja, Jókhebed nemcsak megbizonyosodhatott arról, hogy a gyermeke életben marad, hanem még lehetőséget is kapott, hogy ő maga nevelhesse Mózest, ami megtisztelő és „jövedelmező” szolgálatot jelentett számára. 
Mit szentelhetnék oda Istennek, tudván, hogy vissza fogja téríteni és meg fog áldani engem?