Magatartás

„Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.” – Jer 17:10

A magatartás lényegében az egyén önmaga, a társadalom és Isten iránti viselkedésének és tetteinek összessége. Mivel a magatartás a jellemet tükrözi, Isten kijelentette, hogy Ő maga vizsgálja felül az ember viselkedését és cselekedeteit. Igazából a magatartás egyenlő a jellem cselekedeteivel. 
A magatartásnak számos kategóriája létezik, de végeredményben csak az számít, hogy Isten elfogadhatja-e vagy sem valakinek a cselekedeteit. Feltevődik tehát a kérdés: hogyan bizonyosodhatunk meg arról, hogy Isten szívesen tekint ránk és arra, amit cselekszünk vagy éppen nem cselekszünk? Egyeseknek ezt fogja mondani: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot!”, másokhoz viszont így szól majd: „Távozzatok tőlem!” (Mt 24:34, 41).
Mi különbözteti meg ezt a két embercsoportot? 
Rendelkezésünkre áll két magatartás-modell, és mi döntjük el, hogy melyiket akarjuk elsajátítani. Ha a mennyei Példaképet szemléljük, és elfogadjuk a Szentlélek munkálkodását az életünkben, akkor Isten ránk tekintve elégtétellel fogja kijelenteni: „Ez az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm” (Mt 3:17). 
Ha viszont nem törődünk a magatartásunk helyreigazításával, észrevétlenül egy mérgező modell fogja befészkelni magát az életünkbe. A hanyagság szörnyeket szül, ami különösen ebben az esetben igaz. Az újjá nem született emberi természetnek már nincs is szüksége különösebb választásra ahhoz, hogy önző legyen. A bűn embere csak túl későn fog ráébredni, hogy a kegyelmi időszak visszahozhatatlanul letelt. 
Életünk megváltoztatását Isten mindenki számára felajánlotta. A kifogások és a magyarázatok ezért nem képesek helyettesíteni a bátorsággal és hittel végzett cselekvést. Senkinek sem kell félnie attól, hogy kudarcot vall a megszentelődésben, mivel ez nem az ember műve, hanem Isten munkálkodása a mi beleegyezésünkkel és hozzájárulásunkkal. 
Komolyabban kellene foglalkoznom a jellememmel? Lehetne ez a legfontosabb dolog, amivel kapcsolatban el kellene gondolkoznom?