Kincs

„Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.” – Mt 19:21

A kincs szó egyik jelentése olyan javakra vagy pénzbeli értékekre utal, amelyekhez bizonyos érdekek, figyelem és gondoskodás fűznek. Átvitt értelemben a kincs olyan lelki értékeket és elveket jelent, amelyeknek annyira fontossá kell válniuk, hogy az érintett személy kész legyen akár lemondani is az anyagiakról a lelki értékek javára. 
A gazdag ifjú esetében kimondottan az anyagiakra esett a hangsúly, viszont ez a materialista irányultság olyan elégtételektől és beteljesülésektől fosztotta meg őt, amelyeket meghozhatott volna az örök értékek iránti vonzalma. Mivel a lelkében hiányt érzett, a Mesterhez fordult tanácsért. Amit azonban ott hallott, gyökeres változást feltételezett, amire viszont ő nem volt hajlandó. 
Érdemes lenne megtudni, hogy mi történt volna ezzel az előkelő fiatalemberrel, ha a földi javak helyett a mennyei kincset választja. Itt azonban meg kell jegyeznünk valamit: a pénz önmagában nem rossz, és nem is képezi feltétlenül a lelki értékek iránti érdeklődés hiányát. Ígéretében a Mester szándékosan említette a mennyek országának konkrét előnyeit, és nem csak a lelki elégtételeket vagy örömöket nevezte meg. 
A mennyországgal kapcsolatosan a Biblia olyan képeket mutat be, amelyekkel gazdagon terített asztal, anyagi csillogás és ragyogás, továbbá pedig a gond és nehézségnélküli élet, a halál nélküli örök fiatalság kilátását tárja elénk. A gazdag ifjú a mennyei kincset látva felkiálthatott volna: „Halleluja, milyen könnyen megszerezhető az üdvösség!” Biztosan megérte volna neki az az „üzlet”, amit Jézus ajánlott. 
Lehet, hogy időnként felül kellene vizsgálnom, hogy mire összpontosít az érdeklődésem, és megfelelő változtatásokat kellene eszközölnöm?