Frigyláda

„És csináljanak egy ládát sittim-fából.” – 2Móz 25:10

Miért lenne látványos, csodálatra méltó egy sittim-, azaz akácfából készült láda? Miért nem elefántcsontot, ébenfát vagy valamilyen ritka és drága alapanyagot használtak az elkészítéséhez? A szentsátor építésekor csak akácfa állt rendelkezésükre. Ez egy olyan részlet, amit érdemes szem előtt tartani. 
Isten törvényét tehát egy akácfából készült ládába helyezték és őrizték. A törvény Isten jellemének a kifejeződése, és kormányzatának alapját képezi. Fontos és értékes tartalma miatt a frigyláda az imádat helyének legértékesebb berendezési tárgya volt. 
Minden valószínűség szerint Izrael pusztai szentélye nem volt Isten igazi, mennyei szent sátorának a pontos mása, az viszont biztos, hogy a mennyei szentélyben is az egyik legfontosabb tárgy a frigyláda. 
A törvény középpontjában az isteni gondoskodás áll, és Ő szeretné azt a Szentlélek által odaszentelt életű, hűséges gyermekeinek szívébe helyezni. Az akácfa egyszerűsége a nyugalom és a bizalom kiapadhatatlan forrását jelenti abban a munkában, amit Isten megígért az ő gyermekeinek. 
A közönséges akácfához hasonló emberi szív Isten aranya által nemesebbé tehető mind külsőleg, mind belsőleg, hogy aztán az isteni akarat és jellem befogadása által megszentelődjön. Az embernek csupán Isten rendelkezésére kell bocsátania az újjá nem született szív értéktelen és közönséges alapanyagát, és akkor Isten a maga során ezt a szívet szeretetének tükrévé változtatja. Isten határozott, de kegyelem által működő ítélete el fogja ismerni, hogy bölcsességének és hatalmának e műve méltónak találtasson az örök életre. 
Az én szívem is a megújulás és a megszentelődés folyamatán esik át? Vagy talán újból alá kellene vetnem magam ennek az isteni beavatkozásnak?