Keresés

„Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között.” – Lk 2:44

Itt egy tanulságos történettel találkozunk. Jézus szülei nem voltak tisztában a tények igazi állásával. Azt hitték, hogy Jézus a közelükben tartózkodik, miközben Ő távol volt, de igazából ők távolodtak el a Fiúktól. 
A feltételezéseken alapuló hit még a helyzet súlyossága ellenére is úgy véli, hogy minden rendben van. Ilyen hittel viszonylag gyakran találkozni a Bibliában. 
Jézust a szülei nem jó helyen keresték, ezért nem találták meg és estek pánikba. De még jó, hogy így történt, hiszen Jézus elvesztése a legtöbb esetben semmilyen elkeseredést nem vált ki belőlünk, hanem ellenkezőleg, inkább értéktelen utánzatok felkutatására késztet. 
A szülők végül ott is keresni kezdik Jézust, ahol ténylegesen volt, ekkor azonban furcsán reagálnak. Kérdőre vonják, ami nem egyéb önvédelmi mechanizmusnál. Ugyanis ilyen esetben általában másban keressük a hibát, nem ismerjük be a tévedésünket. 
Hát nem lenne jobb, ha Isten a bűnbánó szavainkat hallaná, amelyekre aztán isteni megbocsátást küldhetne jutalomként? Biztosan helyesebb lenne. 
Jézus szülei minden bizonnyal rövidebb idő és kevesebb erőfeszítés árán is megtalálták volna a gyermeket, ha nem úgy állnak hozzá, hogy biztosan nem történt túl nagy baj, és a helyzet magától is meg fog oldódni. Ha alaposan átgondolják a kialakult szituációt, és idejében gondolkodni kezdenek, csupán néhány perc alatt megtalálhatták volna Jézust még ott, Jeruzsálemben, így mentesültek volna a háromnapos nyugtalanságtól. 
Amikor úgy érzem, hogy nincs minden rendben a Jézussal való kapcsolatomban, vajon nem kellene elgondolkodnom azon, hogy mit tehetnék a helyzet rendezése érdekében?