Zuhanás

„Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl.” – Csel 20:9

Egy hallgató mélybe zuhanása minden bizonnyal olyan feszültséget kelt, amit a szónoknak orvosolnia kell ahhoz, hogy folytatni tudja és be is fejezhesse a mondandóját. Pál bölcsen és kiváló lélekjelenléttel kezeli a felmerülő krízishelyzetet, Eutikhus halálos kimenetelű balesetét. Leszáll a szószékről, és személyesen lát hozzá a helyzet megoldáshoz. Beavatkozásának eredményeként hamarosan folytathatja a prédikációját. A hallgatók körében az addigi szunyókálás bizonyára varázsütésszerűen elillant. A balesetből hatalmas siker lett, ami felejthetetlenné tette a prédikációt. 
Bizonyára kínos szituációt teremt, ha egy imateremben baleset következik be, egyetlen szószéken levő személy sem szeretne ilyen helyzetbe csöppenni sem szónokként, sem az istentiszteletet levezető személyként. Viszont ennél sokkal fájdalmasabb, ha valaki a hit útjáról tér le, vagy lelki letargiába zuhan. Ez a veszély a gyülekezet ifjait és felnőtt tagjait egyaránt fenyegeti. 
Ilyenkor a levezető személynek eszébe juthat Eutikhus esete, és megpróbálhatja újra átélni a korabeli történetet. Ha a lelkész megpróbálja megérteni a történteket, és az események miértjét, akkor sikeres lelki újjáélesztést hajthat végre, és a veszteségeket is csökkentheti. Ha az érintett személy gyülekezetbe való visszatérését a Szentlélek munkálkodása gyümölcsének tekintik, akkor ellensúlyozhatja a korábban átélt veszteség okozta fájdalmakat is. Így válhat egy zuhanás, egy bukás a kegyelem győzelmévé. 
Milyen módszerekkel hozhatok vissza a gyülekezetbe egy a hit útjáról letért személyt?