Jótékonyság

„De a Léleknek gyümölcse:… jóság.” (Gal 5:22)

A jótékonyság önkéntesen, szeretetből és önzetlenül végzett tevékenység egy olyan személy érdekében, aki nehéz helyzetben van és nem boldogul egyedül. A jótett nem vár el jutalmat vagy anyagi nyereséget, mivel a jótevő tudatában van annak, hogy cselekedete haszonélvezőjének nem áll módjában visszafizetni azt, amit kapott. 
A jótékonyság ugyanakkor a Szentlélek mélységes és teljes mértékű megnyilvánulása, aki építő módon erősíti az emberi szeretet természetes mértékét. Az emberi lélekben természetes módon rejlő emberséges magatartásból ered, amelyet a Szentlélek felerősít, s amelynek lelki irányultságot ad. 
A Szentlélek gyümölcseként számon tartott jóságot bölcsen és kiegyensúlyozott módon kell ápolnunk. Igaz, hogy a jó cselekedetekhez szükség van a rászoruló ember iránti együttérzésre és megértésre, viszont az erőteljes érzelmek hatása alatt végzett tevékenység eltúlzott vagy aránytalan döntésekhez vezethet. 
És igen, a jótékonyságnak szüksége van tisztánlátásra és egészséges ítélőképességre. 
Másfelől pedig a jótékonyság mintegy katalizátorként is alkalmazható súlyos traumák vagy veszteségek, akár depresszió vagy szorongás esetén. Ha odafigyelünk mások fájdalmaira, könnyebben gyógyulunk ki a sajátunkból. 
A jótékonyságban részesülő személyekben megszületik a hálaérzet, ami a jótékonykodó személyre visszahatva örömöt és gyógyulást szerez. 
Milyen indíttatásból nyújtok segítséget valakinek? Ilyenkor csak magamra gondolok, vagy azokra is, akikért valami szépet, nemes és tiszta dolgot szeretnék megtenni?