Jellem

„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.” – Jak 1:12

A kísértés közepette megmutatkozó szeretet a lelki érettség jele. E szöveg által Jakab apostol teljes egészében tisztázni szeretné ezt a kérdést. Miután az ember jónak és feddhetetlennek találtatik Isten előtt, megkapja a végső győzelem koronáját, és azzal együtt az örök életet is. 
A siker legfontosabb eleme a jellem. Az isteni értékelés szerint jónak találtatik a tiszta, erős és szent jellemű ember. 
A kísértéssel szemben kitartó, Isten szerinti nemes jellem nem természetes adottság, amit egyesek megkapnak, mások meg nem. Ezt a jellemet nem találomra osztogatják, hogy akinek sikerül megszereznie, jól jár, akinek viszont nem, az rosszul, és/vagy várnia kell még, vagy bele törődnie a sorsába. A nemes jellem kiállja az örökélet próbáját, és nem örökölhető a szülőktől. Tökéletes jellemet csak az Istennel ápolt élő kapcsolat által lehet szerezni, mely az Isten oldalán vívott állandó küzdelemre támaszkodik. 
A társadalmi és családi környezet, valamint a kulturális hatások a jellemformálás fontos elemei, de mindezek csak külső tényezők, ezért együttvéve sem érik fel a személyes és szubjektív eltökéltség értékét, erejét és jelentőségét. A minőségi jellem kialakítása mindannyiunk feladata. Ezt a felelősséget nem lehet sem átruházni, sem mások közvetítésével elérni. 
Az isteni ítélet természetesen számon fogja tartani a jellemre ható külső tényezőket is, ám ez nem mentesít bennünket a személyes felelősség alól. Jónak lenni személyes választás kérdése, és ez a választási lehetőség minden ember rendelkezésére áll. 
Sokkal komolyabban és bátrabban kellene tanulmányoznom azt a felelősséget, amely rám hárul a jellemfejlesztés terén!