Jóindulat

„Engedelmesség lelkével támogass engem!” – Zsolt 51:14

A jóindulat az a magatartás, amely megértést és érdeklődést tanúsít valamely személy, helyzet vagy bizonyos ügy iránt. A jóindulat azt jelenti, hogy hajlandó vagy kivételt tenni, és az ő érdeküket vagy javukat figyelembe véve kezelni az embereket. 
Dávid az igazi megtérés tapasztalatát élte át, miután felkavaró bűnt követett el Bethsabéval, és alattomos módon megölette annak férjét, Hitteus Uriást. Az 51. zsoltár mint ima minden tekintetben – érzelmi, intellektuális és magatartásbeli szempontból is – hatalmas lecke a megtérésről. A megtéréshez szükséges bűnbánatot a zsoltáríró a lehető legexpresszívebb nyelvezettel fejezi ki. A szív és az elme megújulásáért könyörög, teljes komolysággal és buzgalommal. 
„Engedelmesség lelkével támogass engem!” – kéri imájában. Dávid megállapítja, hogy  szégyenletes történetéből teljesen hiányzott a józan ítélőképesség, és keserűséggel vall e súlyos lelki bukásáról. Imájából kitűnik, hogy egyáltalán nem bízik szíve reakcióiban és érzelmeiben, ezért Istentől kér teljes lelki megújulást. Beismeri, hogy egyedül Isten állíthatja helyre a dolgokat. A jóindulat és az engedelmesség Lelke maga Isten Lelke, vagy legalábbis a Lélek egyik megnyilatkozása Dávid személyes életében. 
Dávid olyan magatartásért könyörgött, amely összetett érzelmeket, döntéseket és cselekedeteket foglal magába, s amely által képessé válhat türelemmel és megértéssel viszonyulni bármilyen helyzethez. Később, amikor Sémei gyalázza és provokálja őt, miközben stratégiailag visszavonul fia, Absolon seregei elől, Dávid reakciója azt igazolja, hogy elkezdte gyakorolni azt a jóindulatot, amelyért oly kitartóan imádkozott. Istentől kell kérnünk a jóindulatot, utána pedig gyakorolnunk kell azt, hogy megmutatkozzon az emberek és a Menny előtt. 
Nekem is szükségem van a jóindulatú lelkületre. Most már tudom, hogyan szerezhetem ezt meg.