Öröm

„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” – Fil 4:4

Az az igazság, hogy szomorúsággal és fájdalommal teli világban élünk. Nem kell túl sokáig keresgélni ahhoz, hogy meggyőződjünk az emberi létezés árnyoldalairól. 
Klasszikus példa erre a Temze egyik hídján történt eset. Egy rendőr megpróbált meggyőzni egy öngyilkosságra készülő személyt, hogy ne vesse magát a habok közé, aztán rövid párbeszéd után mindketten a vízbe ugrottak. 
Mindezek mellett azonban ha figyelmesen körülnézünk, számos örömre adó okot fedezhetünk fel, mint ahogy ugyanannyi lehetőséget is az öröm kifejezésére. Ezek közül némelyek egyszerű, ártatlan örömök, mint például egy megérett gyümölcs megkóstolása, de vannak mélységesebb örömök is, amelyek a másoknak felkínálható lelki fényből fakadnak, amikor segítséget nyújthatunk nekik életük legsötétebb pillanataiban. 
A keresztény ember öröme főleg az isteni megbocsátás megtapasztalásból nyeri táplálékát. Nem kis dolog, hogy az öröm is a Lélek gyümölcseinek megnyilvánulási formái között szerepel, közvetlenül a szeretet után. Az öröm a szeretettől, de főleg az Isten szeretetétől felmelegített lélek legláthatóbb jele. 
Pál kitartóan beszél a szeretetről, így próbálja ellensúlyozni a közönyt vagy a fásultságot, ami néha befészkelheti magát a lélekbe. A „délután démonja” – ahogy egyesek a depressziót nevezik – még olyan embereken is erőt vehet, akik a gyülekezetben énekelnek és imádkoznak. A depresszióban szenvedő keresztények aránya sokkal nagyobb, mint azt elképzeljük. 
Vannak azonban módszerek és eszközök, amikkel változtathatunk ezen a helyzeten. Beszéljünk egymásnak a gondjainkról! Beszélgessünk el szakavatott személlyel, de főleg beszéljünk Istennel! És örüljünk! Újra mondom: örvendezzünk! 
Ismerem-e azt a mélységes örömöt, amely az igazi lelkiségből és világosságból származik?