Kíméletlenség

„Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.” – Ef 4:32

Misi ingerülten állt fel a padról, és dühét a rózsacsokron vezette le, amelyet ő maga hozott a találkára. Ledobta a földre, és magasztosabb célokhoz méltó szenvedéllyel taposni kezdte. A találka rosszul sült el. Misi abban reménykedett, hogy a virágcsokorral kiengeszteli Anna szívét, miután a múltkor virág helyett csaláncsokrot hozott a lánynak. Anna viszont vérig sértve érezte magát, ami azt jelentette, hogy nem heverte ki az elszenvedett megaláztatást: úgy távozott a helyszínről, hogy nem fogadta el Misi bocsánatkérését, ahogy a rózsákat sem, amiért a fiú szép összeget fizetett. 
Pál apostol az efézusbelieknek egy sor olyan magatartást javasol, amelyeknek jellemezniük kellene Krisztus minden követőjét. A „pedig” szócskával azt sugallja, hogy a világ összes gonoszsága ellenére is a hívők közösségének különbül kell viselkednie. 
Az emberi kíméletlenséget számos tényező mozgatja. A kegyetlen magatartás némely esetben módszer, amely által valaki megpróbálja felhívni az emberek figyelmét az elutasítás, kirekesztés okozta mélységes fájdalmaira. Más esetben viszont a rosszindulatú megnyilvánulások valójában olyan erőszakos magatartást lepleznek, aminek a szóban forgó személy a gyermekkorában áldozatul esett. 
Pál tanácsa a gyógyulást is tartalmazza, amely az isteni kegyelem, valamint a megbocsátás és megbékélés légköre által nyerhető el, mely megbékélést a gyülekezetnek feladata gyakorolni és hirdetni. Isten felkínálja a megbocsátást Krisztus által, és követőinek kötelessége elfogadni és jósággal másoknak is bemutatni azt. 
Hogyan változtathatom a dühömet a jóság és az embertársaim iránti gondoskodás szavaivá és tetteivé?