Szelídség

„Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak.” – 4Móz 12:3

Misi nyugodt, rezzenéstelen arccal figyelte a mellette álló utast, aki időnként oldalba lökte, majd ártatlan képpel tovább rágta a rágógumit, mintha mi sem történt volna. Misi hangjában nyoma sem volt indulatnak vagy ingerültségnek, amikor megkérdezte, hogy hová siet, vagy hogy segíthet-e neki valamiben. Az illető erre összerezzent, mintha álmából ébresztették volna föl. Készen állt erőszakosan visszavágni, ha ellenállásba ütközik, de Misi szavai és magatartása teljesen lefegyverezték. Mondani akart valamit, de a szavak a torkán akadtak. Szégyenkezve félrehúzódott, majd jóindulatúan intett Misinek, hogy foglaljon helyet az ajtók kinyitására várók sorában. 
A Biblia olvasói számára érdekesnek tűnik Mózes szelídsége. Megjegyzendő, hogy ő az egyiptomi iskolákban nevelkedett, ahol a fáraó házához tartozó leendő elöljárókat képezték ki. Elképzelhető, hogy a tantervben nem a szelídség volt az első helyen. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy miért kellett elhagynia Egyiptomot, mielőtt a fáraó emberei letartóztatják. És lenne még egy különösen fontos elem: a pusztai iskola – előbb 40 év Midiánban, aztán újabb évek a kivonulás után. 
A szelídség volt a legfontosabb és legnagyobb jellemtulajdonság, amire Mózesnek szüksége volt ahhoz, hogy teljesen felkészült vezetőként elvezesse Izraelt a megígért föld határáig. Sikerrel kijárta Isten iskoláját, s így felkészült arra, hogy az Istenéhez hasonló jellemre tegyen szert. Ebben az iskolában számunkra, ma élő emberek számára is van hely. 
Azt gondolom, hogy én is elsajátíthatom ezt a lelki tananyagot. De hogyan?