Jó

„Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz.” – 1Móz 4:7

A „jó” az egyik legelterjedtebb szó. Az értelmező szótár nagyon sok meghatározása közül csupán egyre térünk ki: a „jó” tulajdonképpen az igazságot jelenti, és imádatunkban az igazság Isten kinyilatkoztatott akaratát jelenti. 
Kain számára a „jó” olyan fogalmat jelentett, amellyel ő ellenséges viszonyban állt. Ezért amikor választania kellett, döntései rövid időn belül a jóval és az igazsággal éles ellentétben álló irányba csúsztak el. 
Ahhoz, hogy az igazsággal kapcsolatos jót cselekedd, néhány feltételnek eleget kell tenned. Elsősorban tudnod kell, hogy mi a jó és mi a rossz. A jót ismerni kell, vagyis tudatosítani, hogy mit vár el tőled Isten. Ezen a téren Kainnak nem voltak nehézségei. Kiválóan ismerte az isteni elvárásokat. Nem az ismerettel vagy a megértéssel, de még nem is az ítélőképességével voltak problémái. 
Számára a nehézség másban mutatkozott meg. Kainnak tájékozódási gondjai voltak. A tájékozódást a személyes döntés és akarat tartja ellenőrzés alatt. Kain nem volt hajlandó engedelmeskedni. Ebből kifolyólag később bűntudat gyötörte a lelkét. 
Kainhoz hasonlóan mi is számos érvet hozhatunk fel jótékonyságra tett kísérleteink sikertelenségének alátámasztására vagy kimagyarázására. Felhozhatjuk érvként örökölt, bűnös természetünket, amitől szerintünk sosem szabadulhatunk meg ebben az életben. Vagy okolhatjuk a környezetet, ahol felnőttünk, és ahol jelenleg is élünk. És természetesen folytathatnánk a felsorolást. 
De bárhogy is legyen, lelki tájékozódó képességünket elsősorban a döntés és az akarat határozza meg, amit Isten megígért nekünk Szentlelke által. És még azt is megígérte, hogy isteni beavatkozás által a jóságot beírja megújult szívünkbe. „Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be azokat” (Zsid 10:16). 
„Uram, csak áldott akaratod töltsön be minden pillanatot!”