2023. január 21., szombat
Bőség
„És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendőben száz annyija, mert megáldá őt az Úr.” – 1Móz 26:12
Napjainkban úgy tartják, hogy a jólét az erőforrások és lehetőségek helyes adminisztrálásának az eredményére. Csakhogy ebben a bibliaszövegben feltűnik még egy elem – az isteni áldás. Néha annyira megszokottá válik a bőség, hogy már-már megfeledkezünk az isteni áldás helyéről és szerepéről. Ezzel együtt elfelejtjük azt is, akié az érdem, és akit magasztalnunk kell.
A szövegben a földművelésről esik szó. A földek megmunkálása, a hozzáértés és a szorgalom mind fontos, de nem elegendő. Az időjárás vagy más, általunk nem ellenőrzött tényező épp olyan fontos szerepet tölt be, mint az emberi erőfeszítések. És ezek a tényezők Isten kezében vannak. Ő adja a termést hozó időjárást, és szintén Ő engedi néha szabadon tombolni a természeti csapásokat. Az isteni matematika meghaladja emberi felfogóképességünket, ez azonban nem gátol meg abban, hogy bízzunk benne.
Mózes tömören fogalmaz, amikor kijelenti, hogy Izsák bőséges termése Isten áldásának az eredménye. Ez nem azt jelenti, hogy Izsák és az emberei heti hat napon át csak imádkoztak és várták Isten áldásainak kiáradását. Az emberek megtettek minden tőlük telhetőt, és Isten megáldotta erőfeszítéseiket. A mezőgazdasági idény végén aztán Izsák örülhetett Isten áldásainak, és nem felejtett el hálát adni és imádkozni, kifejezni köszönetét és dicséretét Isten iránt. Izsák emberei is áldásban részesültek mind Isten, mind pedig Izsák részéről, mert megkapták a munkájukért járó fizetséget.
Furcsa mód a bőség képes elferdíteni az emberi látásmódot. Példaként ott áll annak az embernek az esete, akinek a földje az egyik évben bőségesen termett, de ahelyett, hogy elismerte volna az áldás isteni eredetét, és a maga során nagylelkűséget tanúsított volna mások iránt, emberünk az áldás kezelésének lehető legrosszabb tervét hajtotta végre: megnövelte gabonaraktárainak befogadóképességét, és mindent önző módon magának tartott meg. Tragikus sorsra jutott (Lk 12:16-21). E fájdalmas lecke azért íratott meg, hogy ne essünk ennek az embernek a hibájába.
Hogyan vehetném észre még könnyebben Isten áldásait? Mit kell tennem, hogy ne felejtsek el hálát adni Neki?