Pletyka

„Ne járj rágalmazóként a te néped között!” – 3Móz 19:16 

Mária nyugodtan élte az életét, mígnem az egyik szomszédasszony beszámolt neki arról, hogy a faluban mit beszélnek az emberek róla és a gyermekéről. Főleg az asszonyok között terjed, hogy Mária fia, Jézus egy titkos szerelmi kapcsolat gyümölcse, és nem is lehet igazán tudni, ki a gyermek apja. Egyesek azt állították, hogy Máriának több szeretője is volt, és József is csak amolyan álca Mária bűnös életviteléhez. 
Miközben figyelmesen és fájdalommal hallgatta a szomszédasszony szavait, Mária szívét több tőr is átdöfte, kezdve a tehetetlenségtől, egészen a lázadásig és a határtalan megdöbbenésig. Csakhogy ő már megtanulta féken tartani az indulatait, így a rosszindulatú állításokra és szennyes pletykákra nyugodt válaszokat adott. Mindebből semmi sem volt igaz. A Fia születését olyan titok övezte, amit még ő sem értett teljes egészében, de abban biztos volt, hogy Isten beavatkozása rejlik mind emögött. Végül még egyszer elmesélte mindazt, amit Gábriel arkangyal mondott neki. 
Amennyire megszokott dolog a pletyka, olyan gonosz és romboló a hatása! Az emberek úgy érzik, hogy szabadon engedhetik a képzelőerejüket, utána pedig elkezdhetnek mesélni, és a történetet kiegészíthetik mindazzal, ami az elméjükben megfogant. Elbeszélésként egészen kellemes lehet a hallgató számára, aki majd továbbviszi, és újabb, pikáns részleteket adhat hozzá. Igazából erőszakos, keserű tapasztalatot jelent mindez azon személy számára, akinek a nevéhez a pletyka fűződik, mivel önértékelési és kapcsolatteremtési képességei terén hatalmas veszteségeket okozhat. 
Isten minden bizonnyal nagyon szomorú, amikor pletykát, pletykálkodó ember hazug és rosszindulatú szavait hallja. 
Mit kellene tennem, hogy sose járuljak hozzá valamilyen pletyka terjesztéséhez?