Ellenszenv

„Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani.” – 1Móz 37:4

Valahányszor József kapcsolatba került a testvéreivel, mindig azt tapasztalta, hogy haragszanak rá. 
Csúnyán néztek rá, és minden visszatartás nélkül rosszindulatú tréfát űztek vele. Mindig kinevették, ha valamit nem úgy csinált, ahogy ők, és még fizikailag is bántalmazták. Néha arcul ütötték, aztán elküldték, hogy annyit árulkodjon az apjának, amennyit csak akar. Tömören fogalmazva, József durva ellenszenvet élt meg a testvérei részéről. 
Az emberek közötti ellenségeskedés annyira megszokottá vált, hogy már-már az életünk részének tartjuk, mint magát a fájdalmat. Jelen esetben a testvérek ellenszenvét kifejezetten az a kivételes magatartást táplálta, amit Jákob tanúsított József iránt. Azonban erre a kivételezésre is van logikus magyarázat, éspedig az, hogy Jákob nagyon szerette József édesanyját, Rákhelt. 
Az ellenszenv más megnyilvánulásaiban, mint például Kain és Ábel kapcsolatában, nem találunk ésszerű magyarázatot, legfeljebb Kain gonoszságát, aki mindenáron el akarta tenni Ábelt láb alól, hogy ne legyen folyton, akihez hasonlíthassák, ami különösen zavarta őt. 
Világunkban van egy általánossá vált ellenségeskedés, amely akár áldozatként, akár elkövetőként bennünket is érinthet. Ha agresszió áldozatai lettünk, minél előbb beszéljünk a fájdalmunkról egy hozzánk közel álló, bizalmas személynek. 
Mit tegyek, ha azt veszem észre, hogy a lelkembe befészkelte magát az ellenszenv?