Hitelesség

„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” – Jn 5:24

Az „igaz” szó ismételgetése olyan stilisztikai eljárás, amely az üzenet hitelességét, valódiságát hivatott hangsúlyozni. Láthatjuk, hogy már Jézus korában is a beszéd, de különösen a közbeszéd egyfajta felhígulás miatt, csalások következményeként károsult. Jézus üzenete túlságosan fontos volt ahhoz, hogy összetévesszék az akkori tanítok élettelen, semmitmondó beszédével. 
Különben Jézus nagyon sok követője igencsak szívesen hallgatta Őt, mivel tanításai vitathatatlan értékeket képviseltek. Szavai hitelességét nem vonzó beszédstílusa adta, hanem főleg az, hogy beszédével képes volt felkínálni az új és igazi élet reménységét és erejét. 
Jn 6. fejezetében Jézus hallgatói közül többen a megváltó testről és vérről mint jelképről szóló doktrína hallatán azonnal elutasították a tanítást, mert túlságosan kirívónak, radikálisnak tartották. A Mester még a tanítványainak is azt javasolta, hogy távozzanak el Tőle. Péter válasza azonban sokatmondó: „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad” (Jn 6:68). Nyilatkozata igazolja Jézus mennyei üzenetének hitelességét. 
A hitelesség nemcsak a szavakra vonatkozik. Hiteles beszéd csak tiszta elméből és igazsággal telt nemes lélekből fakadhat. A farizeusok sosem érték el ezt a szintet, mivel magánéletük nem állt összhangban horkoláshoz tűnő beszédükkel. A rájuk vonatkozó „meszelt sírok” jelző azt mutatta, hogy számukra mennyire képlékeny az igazság. 
Napjainkban is a hitelesség hiánya tapasztalható elsősorban a médiában, de még a mindennapi életben is. A keresztény ember szavainak és életének hitelessége azonban sikeresen betölthetné ezt a fájdalmas űrt. 
Melyik az a kedvenc bibliaszövegem, amely a beszédem és az életvitelem hitelességére tanít?