Viselkedésmód

„Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint gonosztevőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.” – 1Pt 2:12

A viselkedésmód mint magatartásforma olyan nyelvezet, amely bizonyos életfelfogásról árulkodik, szavakban és tettekben egyaránt. Péter apostol itt Krisztus követőinek viselkedésre utal. Azt sugallja, hogy a keresztények élete az adott kultúrában kell, hogy bizonyítsa a meggyőződéseiket. 
Itt nem annyira a környező világtól való eltávolodásról van szó, mint inkább a keresztény embernek a környezetébe való értelmes és pozitív beépüléséről. Péter szerint a társadalom hajlamos a keresztények kiközösítésére és életük rossz fényben való feltüntetésére. Ezzel a misztifikációs eljárással szemben javasolja a méltó és helyes viselkedést, amely ellensúlyozná, sőt lefegyverezné a rosszakarókat. 
Az apostol abból indul ki, hogy nem korrupt az egész társadalom, és hogy a keresztények erkölcsi értékrendjét végül sokan felismerik és tisztelik. E társadalmat szabályozó, a keresztény egyház nyilvános megítélését helyreállító mechanizmust minden valószínűség szerint a Szentlélek munkálja az emberek szívében, hogy helyes irányba tereljék erőiket. 
Ha következetes magatartásukkal a keresztények megtesznek minden tőlük telhetőt nyilvános megítélésük javítása érdekében, akkor annak a végeredménye Isten jellemének és tekintélyének az elismerése és tisztelete lesz. Még ha a világ nem is követi és szereti Istent, a keresztények mindennapi élete által mégis lehetősége nyílik elismerni az Ő igazságát és fenségét. 
Lelki értékeim által hogyan javíthatok az emberek rám vonatkozó szemléletmódján?