Érintés

„Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.” – Mk 5:28

A tizenkét éve beteg asszony fontos dolgot értett meg: gyógyulását a gyógyulás Forrásával való személyes érintkezése hozhatja meg. Rájött, hogy e közvetlen kapcsolat kialakítása nem lesz könnyű, de kitartással és munkával megvalósítható. Helyesen értette meg azt is, hogy a gyógyulás nem személyes erőfeszítéseinek, hanem a Gyógyító Isten beavatkozásának az eredménye. 
Ennek az evangéliumi leírásnak a magyarázói kellemes és konstruktív módon emelik ki eme asszony hitének az értékét, ami nyilvánvaló, mivel maga a Mester is megdicsérte, amikor kijelentette, hogy a hite eredményezte a gyógyulását. Az asszony jól tudta, hogy hit által léphet kapcsolatba a Gyógyítóval, de a gyógyító erő nem a hitében, hanem a Gyógyító Isten hatalmában rejlik. 
Márk megfelelő módon értelmezi ezt a jelenséget, amikor hozzáteszi: Jézus megérezte, hogy erő származott belőle. Az evangélistának nem állt szándékában furcsa magyarázatokat adni a gyógyulásra, hanem helyes megértést sugall arra vonatkozóan, hogy a gyógyulás Jézustól származott. 
Nem ez volt az egyetlen gyógyítási csoda, amelynek alapelemét az érintés, az életerő, a helyreállítás és az áldás kiáradása jelentette. Jézus megérintette a vak ember szemét, és az meggyógyult. Érintés által gyógyította meg Málkus fülét. Megérintette a gyermekek homlokát, akik így örömmel és áldásokkal telve távoztak. 
Máriát valószínűleg meglepte, hogy feltámadása után az Úr nem engedte, hogy megérintsék a temetőkertben. Miután azonban az Atya elismerte és elfogadta áldozatát – még aznap este –, már nem zárkózott el a tanítványok érintése elől. Később Tamást fel is szólította, hogy vizsgálja meg a szegek okozta sebek helyét, hogy meggyőződhessen feltámadása valós voltáról. 
Hol, mikor és hogyan érinthetném meg én is Jézust?