Várakozás

„De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.” – 2Pt 3:13

A várakozás állandó éberségi, készenléti állapot, amely alatt számos dolog történhet, vagy olyan helyzetek adódhatnak, amelyek alaposan megzavarhatják a készülődést és a reakcióképességet. Éppen ezért komoly odafigyelést igényel. 
A várakozással kapcsolatosan elsősorban meg kell említenünk, hogy Isten ígéretén alapszik. Az Igéből tudjuk, hogy a mennyben intenzív előkészületek folynak a mi dicsőséges befogadásunk végett. Maga Isten Fia mondta, hogy elmegy helyet készíteni, utána pedig visszajön érettünk. 
Ezen ígéret elhangzása óta eltelt kétezer év, és mi még mindig várunk. Feltehetnénk tehát a kérdést: „Még meddig, Uram?” Ezt kérdezték az apostolok is Uruk mennybemenetele előtt. Olyan választ kaptak, amit nekünk sem szabad szem elől tévesztenünk: „Nem a ti dolgotok!” 
Nem az a dolgunk, hogy számolgassuk visszajövetelének vélhető idejét. Tevékenyen, odaadóan kell várakoznunk. Több példázat is tisztázza a várakozással kapcsolatos kérdéskört. A hűséges szolga, a talentumok, a tíz szűz és további példázatok választ adnak a várakozás kérdésére. 
A hűséges szolga várakozás közben táplálja embertársait, gondoskodik róluk, mert amikor megjön a gazda, magával hozza a jutalmat. A talentumok esetében a két hűséges szolga a rájuk bízott javak befektetésével és felhasználásával foglalatoskodik, így a gazda érkezése előléptetést és jutalmat jelent számukra. A készen álló szüzeket pedig szívélyesen bebocsátják a vőlegény házába, hogy részt vehessenek a menyegzőn. 
A hosszúra nyúló várakozás ideje alatt hogyan tarthatom formában a lelki erőnlétemet?