Érv

„És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.” – Jn 16:8

Érvnek nevezzük az alaposan átgondolt, megfontolt, meggyőződéseinket hatékonyan kifejező szavakat. 
A Mester közölte tanítványaival, hogy visszajövetele előtt a Szentlélek olyan képességgel fogja felruházni őket, amivel meggyőzhetik majd a világot lezüllött állapotára vonatkozóan, továbbá pedig arról, hogy szükség van lelki megújulásra, helyreállításra és egy olyan végső igazságszolgáltatásra, amely elől senki sem térhet ki. Az apostolok legfőbb érvét Jézus élete, munkássága, halála, feltámadása és papi szolgálata képezte. Ezen érv előtt az akkori idők összes kitalációjának fejet kellett hajtania, és el kellett ismernie a vereséget. 
A Szentlélek munkája főleg az elmére gyakorol hatást, mélységes meggyőződést nyújtva azon állapotára vonatkozóan, amelyet a bűn létezése okozott. Ezt a meggyőződést a Szentlélek nem arra használja, hogy a bűnösben bénító melankóliát idézzen elő. Sátán sikeresen alkalmazza a csüggedést, hogy halálos börtönébe zárja az emberi lelket. A Szentlélek azonban meggyőzi a világot a bűn tekintetében, hogy aztán azonnali szükségérzetet teremtsen az élő és hatalmas Megváltó iránt. 
Ezután a Vigasztaló a bűnvallomás, a megbocsátás és a megtérés tapasztalatán vezeti át a lelket, mely által Isten felöltözteti az embert Krisztus feddhetetlenségének tiszta ruhájába. Egy ilyen előkészület után az ítélettel kapcsolatos félelem reménységgé és bizakodássá változik. 
A Lélek érvei nem csupán logikusak, hanem az emberi szív legrejtettebb húrjait is képesek megérinteni, hogy örömtől és beteljesüléstől rezdüljenek, ami feltétel nélküli odaszentelődéshez vezet. A Lélek érveit el kell fogadni, és hagyni kell, hogy munkálkodjanak. Hatékonyságuk garantált. 
Mely érveket értékelem inkább: a kapcsolatbeli vagy az érzelmi érveket?