Látszat

„Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” – 1Thes 5:22

A látszat a dolgok külső, látható oldala, mely egy felületes érzékelési forma, így nem képes első látásra átfogni a teljes valóságot. Bizonyára a valóság sokkal mélyebb, mint azt a látszat sugallja. Különböző helyzetekben a látszat nem hogy nem járul hozzá a valóság azonosításához, hanem ellenkezőleg: teljesen összezavarhat. 
Ádám és Éva mérhetetlen keserűséget éltek át, amikor engedték magukat a látszattól becsapni. A tudáshoz való hozzáférés látszata vonzotta őket, a valóságban azonban az ördög csapdájába estek, és szinte az összes előjogukat elvesztették, amelyeknek az Istennel szembeni engedetlenségük előtt örvendhettek. 
Pál apostol tanácsolja a thesszalonikai testvéreket: őrizkedjenek az első ránézésre kétesnek tűnő dolgoktól! Egy ilyen bölcs döntés által már csírájában kizárható a kíváncsiság és a szenzációhajhászás számos kockázata. Az ismeretszerzésre szükség van, viszont az új, meghódítandó területek felé sodródva nem hagyhatjuk figyelmen kívül az erkölcsi tisztánlátást. 
A helytelen látszat önmagában nem erkölcstelenség, viszont a bűn közelségének megszokása rövid időn belül bukáshoz vezet. Sámson sokat mesélhetne arról, hogy milyen rövid az út a megalkuvástól a tragédiáig. Vele ellentétben József Egyiptomban megőrizte tiszta gondolkodását, miközben buja, bűnös gyönyörökkel szembesült. Szüntelenül az isteni jelenlét érzése élt a lelkében, amire bátorkodott is hivatkozni, amikor az szükségesnek bizonyult a saját elméje és a körülötte levő személyek érdekében. 
Hogyan ismerhetem fel a határvonalat az igazi új tapasztalatok, és az alantas, romboló gyönyörök között?