Nyugtalanság

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek.” – Jn 14:1

A nyugtalanság lelki bizonytalanságot, félelmet jelent, amelyhez mélységes szomorúság is társulhat. Ennek számos oka lehet, hiszen bizonyos fájdalmakon nem egyszerű túltennünk magunkat. A nyugtalanság nem tűnik el magától. Némely esetben szakember beavatkozására van szükség ahhoz, hogy minden visszatérjen a rendes kerékvágásba. 
Sok esetben nehezen teljesíthető a Mester azon utasítása, hogy ne engedjük meg a szívnek a túlzott zaklatottságot, különösen, ha szervi problémáról van szó, amely nyomán nyugtalanság fészkeli be magát a lélekbe. Ezért tehát jogosan tevődik fel a kérdés: Hogyan kerülhetem el a nyugtalanságot, és győzhetem le lelkem nyugtalanságra törekvő hajlamait? 
Első lépésként be kell ismerni a nehézség fennállásának kockázatát vagy akár annak létezését is. Emberi természetünket elkerülhetetlenül érik a keserűség és bizonytalanság pillanatai, időszakai. 
Maga a Mester is szembesült ezzel a kihívással, amiről a következőképpen vallott: „Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig!” (Mt 16:38). Igaz, hogy a tanítványok a legtöbb esetben nem láthatták Mesterük küzdelmeit és gyötrődéseit, viszont most Ő maga beszélt ezekről. Embereknek és Istennek is vallott a lelkiállapotáról. Kérte Istent, hogy szabadítsa meg őt a pszichikai nyomástól, vagy tegye azt elviselhetővé. Megoldásért folyamodott az Atyához, és elfogadta Isten rá vonatkozó tervét. Azonnal megfelelő, közvetlenül a mennyből jövő segítséget kapott, amikor egy mennyei angyal jött le támogatni és bátorítani Őt. 
Isten Fia megtalálta a fényre vezető, nyugtalanságból kimenekítő utat, és ezzel kitárt előttünk egy kaput, amelyen át mi is beléphetünk a lelki nyugodalomba. A világban nehézségek fognak érni, de Ő győzött, és megígérte, hogy mindvégig mellettünk lesz. 
Hol keresem a megfelelő segítséget a bizonytalanság és a szomorúság pillanataiban? Mit kellene ilyenkor tennem?