Halogatás

„Majd még meghallgatunk téged e felől.” – Csel 17:32

A halogatás viszonylag vonzó pillanatnyi megoldásnak tűnik, azonban hosszútávon hatalmas károkat okozhat. A halogatásnak lehetnek akár nyomós okai is, de legtöbbször épp a válsághelyzet hordozza magában valamely kényes kérdés azonnali megoldásának lehetőségét. Csakhogy az elszalasztott alkalom sosem tér vissza. 
Amikor szóba került a halottak feltámadása, az athéniak úgy érezték, hogy számukra túlságosan kényelmetlen ez a beszélgetés, ezért megoldást és kiutat kerestek a helyzetből. Pillanatnyilag fel is lélegeztek, mert megszabadultak Pál szinte kényszerítő érveitől. De vajon mi lett volna sokuk sorsa, ha belementek volna a feltámadás fogas kérdésének nyílt és bátor megvitatásába? 
A kereszténység vonzó voltával kapcsolatos egyik perdöntő kérdés az első század társadalmi elitje számára épp a bibliai feltámadásban kap választ. Ezzel a bizonyossággal rendelkezve többé semmi sem szakíthatja el a keresztényeket Krisztustól és azon ígéretétől, hogy Ő majd mindent újjá tesz. A jelenlegi bizonytalan és sebezhető világgal szemben egy magasabb rendű világ reménysége tette képessé mártírok millióit arra, hogy még a legnagyobb kínokat is lelki békességgel fogadják. 
A halogatás csak abban az esetben állja meg a helyét, ha a sietség még inkább bonyolítaná a dolgokat. A kihívások elkerülése és csak a pillanatnyilag működő megoldások keresése mindannyiunk számára kísértést jelenthet, ám a dolgokat ellenőrzés alatt kell tartanunk. A leginkább járható utat az élethelyzetek józan kezelése és az elkerülhetetlen kockázatok felvállalása jelentheti. 
Vajon helyes dolog a halogatás, amikor a helyzet kezd kínossá válni? Vagy ilyenkor inkább bátor és hatékony megoldáshoz kellene folyamodnom?